WALDSEE 1944

Résztvevők: Ádám Zoltán, Uri Asaf, Bálint Ildikó, Balla Margit, Beck György, Böröcz András, Cora Erzsébet, efZámbó István, Paul Emmanuel, Eperjesi Ágnes, Gellér B. István, Guzman, Haraszty Isván, Harbutt, Hibbert, Július Gyula, Kemény György, William Kentridge, Kerekes Gábor, Stephen Lack, Lóránt Zsuzsa, Major János, Robert Marshall, Maurer Dóra, Louise McCagg, Megyik János, Anette Munk, Carolle Naggar, Nagy Bálint, Joe Nicastri, Sylvia Plachy, Rajk László, Rónai Éva, Roskó Bea, Selmeczi György, Susan Silas, Robbim Ami Silverberg, Gregg Stanger, Sugár János, Szabó Eszter Ágnes, Szegő György, Szíj Kamilla, Szilágyi Lenke, Várnagy Tibor, Vásárhelyi Zsolt, Diane Victor, Anton Würth

A kiállítást megnyitotta Szabó István filmrendező és Selmeczi György zeneszerző

Felhívás – Waldsee 1944.

A Holocaust áldozatainak leveleit ma levéltárak őrzik. A képeslapok, papírfecnik, levelek a munkaszolgálat és deportálás különleges dokumentumai, a halál árnyékában íródtak, szerzőjük életének legtöbbször utolsó pillanatában. A pusztulás helyszínei közül a kiállítás címéül Waldseet választottuk.

A megtévesztési hadjárat még Auschwitzban is folytatódott.
– Adtak egy levelezőlapot meg egy ceruzát – mondotta tanúvallomásában Földi Márton – és ránk parancsoltak, hogy írjunk a családunknak. Én a nővéremenk írtam, Budapestre. A szöveget egy SS-legény vagy egy kápó diktálta. Körülbelül így hangzott: “Jól vagyok, dolgozom. “Megparancsolták, írjuk azt, hogy Waldseeban vagyunk… ez egy ausztriai nyaralóhely.
A levelezőlapokon nem volt se bélyeg, se bélyegzés.
– A levelezőlapok a Gestapóhoz futottak be, és onnan továbbították őke t- mondta tanúvallomásában Freudiger. – Nagyítóval megvizsgáltam az egyik lapot, és észrevettem, hogy küldője Auschwitzot írt a dátum elé, de ezt kiradírozták, és Waldseet írtak fölébe… Felkerestem Krumeyt, megmutattam neki a lapot… Azt válaszolta: “Nézze, Freudiger, maga okos ember. Nem kell mindent észrevennie.” Nyilvánvaló: azt akarták, hogy a zsidó családok saját kezűleg írt, megnyugtató üzeneteket kapjanak. Azután elmaradtak az ilyen „waldseei” lapok is. Mivel már senki sem volt, aki írhatott volna. (részlet Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben, Az Eichmann-per c. könyvéből.)

Az auschwitzi levelezőlapok a ma is használatos standard postai formátum szerint készültek. Egyik oldalon a címzést segítő vonalak, mellette a hivatalos német és magyar nyelvű szöveg, melyben a címzettet tájékoztatják a válaszadás szabályairól: Válasz csak levelezőlapon (30 szóig) németül a Magyarországi Zsidók Szövetsége, Budapest VII., Sip- u. 12. útján.
A lap másik oldalára íródott a tulajdonképpeni üzenet az otthoniaknak (lsd. fenn).

A 2B Galéria Waldsee című kiállítása a II. világháborúban meggyilkolt 600 000 magyar zsidónak állít emléket.
A felkért magyar és külföldi művészek képeslapokat terveznek.
Az 1944-es auschwitzi levelező lapok egy kiállítás ürügyén 2004-ben képeslappá változnak.

A művek technikája szabadon választott, mérete kötött: 10,5 cm x 15 cm
A művek leadási határideje: 2004. április 15.

In May 2004, the 2B Foundation, Budapest with Alma On Dobbin Foundation, NY will organize an exhibition of works by Hungarian and international artists at the 2 B Gallery as a tribute to the 600,000 Hungarian Jews who perished in World War II.

In the Jewish Museum and Archive in Budapest postcards have been preserved that were written by the deported to their relatives.

“The deceptive operation continued even in Auschwitz. ‘They gave us a postcard and a pencil,” Márton Földi testified. ‘And they ordered us to write to our families. I wrote to my sister in Budapest. The text was dictated by an SS or a kapo. It went like this: I’m well and I’m working. They ordered us to write that we were in WaldseeŠ This is a resort in
Austria. The postcards had no stamps.’ ‘The postcards were taken to the Gestapo, and were forwarded from there,’
Freudinger said in his testimony. ‘I examined one of the postcards and I noticed that its sender wrote Auschwitz in front of the date, but it was erased and Waldsee was written instead of itŠ I went to Krumey and showed him the card. ‘Look, Freudinger, you’re a smart man,’ he said. ‘You don’t have to notice everything.’ They obviously wanted the Jewish families to receive handwritten, reassuring messages. Afterwards, there were no more “Waldsee postcards”, either. There was no one left to write.
(Excerpt from Verdict in Jerusalem, the Eichmann Trial by Gideon Hausner)

These postcards are a shocking byproduct of the deportation. Their form is a standard postcard format, with lines for the address on one side and an empty space for the text on the other. Yet their content and circumstances are anything but standard. Adjacent to the body of the postcard, the rules for responding correspondence can be found: “Answer
only on a postcard, (maximum 30 words), in German via the Hungarian Jewish Association.. 12 Sip Street, Budapest, VII.”

The 2B Foundation would like to invite you to participate in an exhibition, “WALDSEE 1944” with a postcard size work (any medium) that reflect on these events of 60 years ago.