Uri Asaf festő, költő és műfordító és Marno János költő (ez volnék én) találkozásának a felelőse Ungváry Rudolf író és elkötelezett közéleti szereplő, aki valamely ismeretlen okból nem csak kedveli még, de kíméletlenül érti is az egzisztencialista ihletésű költők beszédét, amilyennek én Asaf és a magam verseit is gondolom. Sem Asaf, sem én nem kívánunk a verseinkkel voksolni politikai pártviadalokban, közönségesen azért nem, mert az a költészet, amit akár Uri, akár én művelünk, nem bírja el a napi politika által generált indulatok egzaltációját. A vers csak viszonylagos csendben és nyugalomban hajlandó hallatni magát, és ez, úgy gondolom, egészen hasonlóan igaz Uri Asaf és az én verseimre is. Ám az, hogy ez a önmagát hallatás a közéleti indulatokban otthonos író fülébe is beültetheti-e a maga bogarát, és nem üzhető onnan el, mint egy légy, egyetlen kézlegyintéssel, ez számomra, és talán Uri Asaf számára sem mindegy. A tét tehát oda-vissza jellegű. Megszólalhat-e a vers csatazajban, és megfordítva, támadhat-e figyelmező némaság az el mégsem ülő csatazajban a harcos elméjében – hogy mégse mindjárt a szívére apelláljunk. Köszönjük Ungváry Rudolfnak, hogy immár második alkalommal is elvállalta “versbeszélgetésünk” moderálását.
Marno János