A „Vagyunk, akik vagyunk” című kiállítás kortárs művészi attitűdöket mutat be, amelyek a roma élet sokszínűségét hivatottak ábrázolni a kívülállók és a bennfentesek – gádzsók és romák – szemszögéből. A művészet, amely különleges szerepet tölt be a társadalomban, gyakran foglalkozik olyan embercsoportokkal, amelyek – mint például a romák – szintén különleges szerepet töltenek be a társadalomban. Ez régóta komoly kihívás és fontos feladat. A művészek kiváltsága, hogy szabadon megválaszthatják a nézőpontot, ahonnan megvizsgálják érdeklődésük „tárgyát”. Ez ad nekik szabadságot, hogy új perspektívákkal gazdagítsák a társadalmi diskurzust.
Általánosságban elmondható, hogy a romák és a gádzsók életszemlélete nagyon más, mondhatni homlokegyenest ellenkező. A világszemléletben mutatkozó különbség heves érzelmi reakciókat váltott ki és sokszínű válaszokat eredményezett a félelemtől a csodálatig – főként a gádzsók körében.
Általában félelemmel reagálunk, ha valami ismeretlennel, szokatlannal talákozunk, ha nem világos, hogy mivel állunk szemben egy új helyzetben. A csodálat viszont ellenreakció, amelyet valószínűleg ugyanezen okok motiválnak. Az emberek vonzódnak a „kevéssé ismerthez”, lenyűgözi őket mindaz, ami az elfogadott normákon kívül esik.
A vizuális képek, amelyek a roma ügyet a közvélemény felé kommunikálják, több kategóriába, mondhatni, sztereotípiába sorolhatók. A következő bekezdésekben a főbb tendenciákat körvonalazzuk. Ezek a kategóriák mind kötődnek a „Vagyunk, akik vagyunk” gondolatához abban az értelemben, hogy a kiállított művek nagyban különböznek ezektől a széles körben elterjedt, sztereotip nézetektől.
Először is, a roma nép, környezetük és kulturális jellegzetességeik gyakran szerepelnek képeken – főként fotókon – amelyek dokumentarista, újságírói szemszögből készültek. Néhány országban az ilyen típusú képek olyan nagy számban vannak jelen, hogy akár beszélhetünk a roma fényképek divatjáról is.
A második csoportba tartoznak a médiában megjelenő riportok és a hozzájuk kapcsolódó fotók, ezeket „a roma probléma” címszóval jellemezhetjük. Ez esetben elvárható lenne a precíz és tömör újságírói fogalmazás. De más érzelmi töltésű ügyekhez hasonlóan az újságírói hozzáállást ez esetben is az eladott példányszám és a nézettségi adatok motiválják és befolyásolják.
Egy másik domináns sztereotípia a romákkal kapcsolatban jól illusztrálható azokkal a képekkel, amelyek a romákat kreatív, művészetkedvelő népként mutatják be, akiknek sikerült megőrizniük egyedi életmódjukat. Ebbe a kategóriába tartoznak többek között a vidám zenészekről, táncosokról, színészekről és jövendőmondókról szóló sztereotípiák.
És végül a romák önképét is külön kategóriaként kell kezelnünk. Ide tartoznak a művészi alkotások – festők, grafikusok, szobrászok művei – akik maguk is romák, és akik népük életét mutatják be műveikben. Ezek gyakran idealizált képek. Utazó népként ábrázolják magukat, speciális kézműves technikákat, vidám zenét és táncot, tűz körül szőtt elbeszéléseket ismerhetünk meg általuk. Ezek a művek az idealizált roma életet mutatják be.
A közvélekedés szinte minden országban néhány sztereotípiával summázható, figyelmen kívül hagyva a roma élet számos aspektusát, és kizárva azt az általános érdeklődés homlokteréből. Gyakran megesik, hogy olyan témák, amelyek romák és gádzsók számára egyaránt igen fontosak, kimaradnak a diskurzusból.
A „Vagyunk, akik vagyunk” c. kiállítás résztvevői vagy olyan területekre merészkednek, amelyek messze túlmutatnak a fent említett sztereotípiákon; vagy tudatosan játszanak a romák sztereotipikus ábrázolásaival, átértelmezve, illetve megcáfolva őket.
Kulturális jelenségek széles spektrumát mutatják be, amelyekkel az európai romák között találkozhatunk. A képek változatossága meglepő, és csupán egyetlen végkövetkeztetés vonható le belőlük: az európai romák nem alkotnak homogén csoportot. Olyan látásmódot kell tehát kialakítanunk, amely tekintetbe veszi a szétszórt népcsoporton regionális és globális különbségeket.
Fontos megemlíteni, hogy ez a kiállítás nem kíván teljességgel kiegyensúlyozott és reális képet nyújtani témájáról. A „Vagyunk, akik vagyunk” célja, hogy bemutassa a kortárs diskurzusban jelenlevő legfontosabb művészi attitűdöket, amelyek közül több évek hosszú sora alatt alakult ki. Mindazonáltal a kiállítás kísérletet tesz arra, hogy árnyaltabb képet mutasson „a romák életéről”.
Megjegyzés: A kiállítás címét, „Vagyunk, akik vagyunk” – roma nyelven „Amen sam so amen sam” – Hans Panner hasonló című, René Sárköziről készült dokumentumfilmjéből kölcsönöztük. A film az Ausztriai Burgenlandban élő roma kisebbségről szól.
The exhibition „We are what we are“ presents contemporary artistic positions which serve to illustrate the diversity of Roma life from an inside as well as an outside – in Romanes: Gadže – perspective. Art, which assumes an exposed position in society, has frequently dealt with groups of people who – like Roma – also have an exposed position within society. This has for a long time been a great challenge and an important mission. Artists have the privilege to freely choose an position from which to examine their “object” of interest. This gives them the freedom to introduce new perspectives into the social discourse.
In general, the approach to life among Roma and Gadze has been very different, not to say diametrically opposed. This difference in world view has repeatedly triggered a wide range of highly emotional reactions and responses – particularly among Gadže – ranging from fear to fascination.
Fear is usually one of the reactions when something unknown and unfamiliar appears and when it is not clear what we will encounter in a new situation.
Fascination, on the other hand, is a counter-reaction which probably is triggered by the same motives. People feel attracted to the “not-so-well-known”, they are fascinated by things which are outside the norm.
The visual images which communicate the issue Roma to the public can be structured into several categories, not to say stereotypes: In the following paragraphs some of the dominant tendencies will be outlined. These categories are related to “We are what we are”, in the sense that the works in the exhibition differ greatly from these dominant and stereotypical views.
To begin with, Roma people and their surroundings and cultural particularities are frequently featured in pictures – mostly photos – which represent a documentary and journalistic approach. In a couple of countries this type of images come in such huge numbers that sometimes one could even go so far as to speak of a hype when it comes to Roma photography.
The second group comprises all the media reports and related photos, which could be categorized under the headline “problems with Roma”. Here one would expect a precise and concise journalistic approach. However, similar to other emotionally charged issues, this approach is dominated and misguided by concerns about circulation numbers and audience ratings.
Another dominant stereotypical view about what it means to be a Rom or a Romni, is illustrated through images which portray Roma as creative and artistic people, who have managed to preserve a unique life-style. Among others, the stereotypes of merry musicians, dancers, actors and actresses as well as fortune-tellers belongs to this category.
Finally, one has to consider the self-image of Roma as a category on its own. This includes the artistic output of artists – i.e. painters, drawers, and sculptors – who are Roma themselves and who recount the lives of their people in their art. Frequently, these images present a very idealized view. They portray themselves as travelling people, we learn about special craft techniques, jolly music and dance, and about stories told around the open fire. These works make Roma life seem like an ideal life.
Generally, public opinion in almost all the countries can be summarized in a few stereotypes, thus ignoring many aspects of Roma life and excluding it from the general perception. Very often topics that are of major importance to both, Roma and Gadže, are excluded from the discourse.
The artists in the exhibition „We are what we are“ have either entered territories which go far beyond the stereotypes mentioned before. Or they tried to consciously play with the stereotypical representations of Roma by transforming or breaking with them.
They present us with a wide range of cultural phenomena, which they have encountered among Roma all over Europe. These images surprise us in their variety and leave us with only one conclusion: European Roma are certainly not a homogenous group of people. Instead we have to develop a look which takes into account the regional and global heterogeneity among these dispersed people.
It is necessary to mention that this exhibition does not claim to present a completely balanced and realistic representation of the subject-matter at hand. Instead, “We are what we are” aims to select the most significant artistic positions in the current discourse, some of which have been developed over years. Nevertheless, this exhibition is conceived as an attempt to foster a more differentiated view on “the lives of Roma”.
Note: The Title of this exhibtion „We are what we are“ – in Romanes “Amen sam so amen sam” – draws on a quotation by Rene Sarközi in a documentary by Hans Panner with the same title. The film features the Roma minority living in Burgenland, in Eastern Austria.
