Bátki György munkaszolgálatos rajzai, Ukrajna 1942-1943
Forced Labor Drawings by György Bátki, Ukraine 1942-1943
megnyitja / opened by Klimó Károly
a megnyitón elhangzik / at the opening will be performed
Allen Ginsberg: “Father Death Blues” – Györe Bori (ének / sing), Pálos Máté (hang és gitár / voice and guitar)
“ Szól a kakas már…” /“Rooster’s crowing now” – Böröcz László (ének / sing), Grego-Földvári Gergely (zongora/piano)
Az ukrajnai napló születésének körülményei
A II. világháború folyamán Bátki Györgyöt háromszor hívták be, háromszor kényszerítették munkaszolgálatra: 1940. július és december között Magyarországon, 1942. májustól 1943. szeptemberig Ukrajnában, végül 1944. májustól a novemberi felszabadulásig a kárpátaljai Beregszászon.
A megmaradt, zsebnoteszbe írt és rajzolt napló 1942. május 13-a és szeptember 24. között keletkezett, tehát megörökíti a 107/2 Különleges Munkásszázad első négy hónapját Ukrajnában. Amikor a notesz megtelt, egy jóindulatú honvéd hazajuttatta Bátki Margithoz Miskolcra. Folytatását egy későbbi motozás alkalmával az egyik őrmester elkobozta.
Bátki György 30 éves, amikor behívják és öt hónapja házas. Felesége, Margit, állapotos, és a gyereket decemberre várják. A napló tulajdonképpen a feleségnek írt hosszabb lélegzetű levél. Érthető tehát, ha a szöveg és rajzok egy „öncenzúrázott” képet adnak a munkaszolgálatról, így a legkeményebb események, fájdalmak és szenvedések feljegyzése helyett a mindennapi élet pozitívabb, optimizmussal teli epizódjait dokumentálja, a szeretet és remény jegyében. A rajzokban megjelennek a „helyszíni szereplők”: munkaszolgálatos bajtársak, a keret tagjai, magyar honvédek, tisztek, ruszin utászok, egy olasz katonatiszt, egy orosz hadifogoly, valamint ukrán falusiak: férfiak, nők, öregek és gyerekek – „Emberfejek Ukrajnából”, ahogy a második megmaradt rajzfüzet előlapján áll.
A szereplők elmentek, a napló megmaradt, és tovább tanúskodik. Ahogy Bátki György később írta, a napló közzétételével „szerény emléket akart állítani a sok elpusztult barátnak és sorstársnak”. Miként a kiállítás katalógusában megjelenő négy későbbi visszaemlékezése és a szerző fényes életútja is tanúsítja, a holokausztnak nevezett gyilkos gyűlölet korszakát túlszárnyalja az emlékezet és a türelmes szeretet.
John Batki április, Syracuse, New York
Background of the Diary’s Creation
During World War Two George Batki was called up and forced into Hungarian Army Labor Service three times: July-December 1940 in Hungary, May 1942 to September 1943 in the Ukraine, and finally in May 1944 until his liberation in November of that year in northeast Hungary.
The surviving diary, written and drawn into a small pocket notebook, dates from May 13 to September 24, 1942. It is a record of the first four months spent in the Ukraine by Special Labor Company 107/2. A friendly Hungarian soldier on home leave delivered it to Margaret Batki in Miskolc. (Its continuation, a second diary was confiscated by a sergeant during a subsequent search.)
When he was called up in May George Batki was thirty years old and married for five months. His wife Margaret was pregnant; the child was expected in December. The diary was actually intended as a long letter to her. For understandable reasons the text and drawings provide a “self-censored” image of forced labor camp; in lieu of a litany of the heaviest events, the pain and suffering, we are given a relatively positive and optimistic depiction of everyday life, fueled by love and hope. The drawings present all of the “local participants”: fellow forced laborers, Hungarian army guards and officers, Ruthenian sappers, an Italian lieutenant, a Russian prisoner of war, and many Ukrainian villagers, men and women, old and young alike. “Heads from the Ukraine”, as stated on the flyleaf of a second surviving sketchbook.
The “cast” is gone, but the written and drawn lines remain and keep on testifying. As George Batki wrote in a later Afterword, by making his diary accessible to all, he “intended to create a humble monument to the many friends and companions who perished”. And, as his subsequently written memoir/stories, included in the exhibition catalog, as well as his entire luminous life demonstrate, the murderous age of hatred known as the Holocaust is to be transcended by remembrance and patient love.
John Batki Syracuse, New York, April 2014
