Bevagonírozott ház
Böröcz András és Rajk László holokauszt emlékmű terve
A kiállítást megnyitja Rényi András művészettörténész
A megnyitón elhangzik Hans Krása Fünf Lieder c. dalciklusa. A művet előadja Böröcz László – ének és Dinyés Dániel -zongora
2004‐ben Böröcz András és Rajk László közös holokauszt emlékmű megtervezésébe kezdett. A kiindulópont
Böröcz diófából készített vagonja volt, amiben kifaragott facipők kezdenek dobogni, ha valaki megtekeri a
hozzájuk tartozó kurblit. Ezt a konstrukciót a két alkotó felnagyítva, egy vagonná átalakított házban képzelte el,
mégpedig a Kazinczy utca sarkán álló egyemeletes épületben. A ház falán emléktábla hirdeti, hogy a XIX. század
elejétől itt működött az első magyar‐kártya gyár. Sok generáció lakta, sokszor átépült. Bár nem műemlék, vagy
tán éppen azért, megőrizte az utóbbi majd kétszáz év minden rárakódott rétegét, magába foglalja mind az élet,
mind a halál nyomait. Jelenleg kocsma működik benne. Ez a házdarab adná Böröcz alkotásának keretét.
Rajk terve szerint a ház bevagonírozott részét sínekre helyezve a Király és a Kazinczy utca sarkán kialakítandó
parkba mozgatnák el. A facipők a nap meghatározott időpontjaiban mozogni kezdenek, kopognak egy darabig
majd elnémulnak. Az óraszerkezetet és a cipőket életre keltő mechanikát Harasztÿ István készíti el. A ház
csonkolt, megmaradt részében egy kis helytörténeti múzeum kapna helyet, a kiállítás kizárólag a közvetlen
környezet történetét mutatja be, valamint lehetőséget ad időszaki kiállításoknak is. A ház csonkolása,
bevagonírozása nemcsak a halálba indulást írja körül, modellezi, hanem az ehhez vezető állami és privát
közönyösséggel támogatott jogfosztást, kifosztást. 2011‐ben a művészek elhatározták, hogy a még sehol be nem mutatott terveket kiállítják. Remélik, hogy sikerül a szakmai és civil közvélemény figyelmét felkelteni, és az emlékmű megépítését ‐ ha nem is az eredetileg elképzelt helyszínen, hanem máshol, a volt gettó területén – a belátható jövőben megkezdeni.
TRANSPORT
The Entrained House
A Holocaust Memorial Design by András Böröcz and László Rajk
In 2004 András Böröcz and László Rajk started designing a Holocaust memorial together. Their starting point was the freight car made of walnut by Böröcz in which wooden shoes started stomping if someone cranked it. The two artists intended to magnify this construction as a house transformed into a freight car in the one-storey building on the corner of Kazinczy street. On the wall of the building there’s a plaque commemrating the first Hungarian card factory, which had been operating there from the early 19th century. Many generations have lived in the building, which has been transformed several times. Although it is not a classified as a historic monument – or perhaps precisely because of this fact – it has preserved every layer of the past nearly two hundred years, displaying traces of both life and death. It currently houses a pub. Part of this house would provide the framework of Böröcz’s work. According to Rajk’s design, part of the entrained house would be placed on rails and moved into the park to be built on the corner of Király and Kaziczy street. The wooden shoes start moving in a given time of the day, the stomping resounds for a while and then stops. The clockwork and the mechanics bringing the shoes to life are to be prepared by István Harasztÿ. In the truncated, remaining part of the house a small museum would present the history of the immediate vicinity of the building, and provide space for temporary exhibitions as well. The mutilation and entrainment of the house not only describes and models departure to death, but also symbolises the deprivation of rights and property supported by state and private indifference. In 2011 the artists have decided to exhibit these so far unseen designs. With this exhibition, they hope to generate attention from the professional and civilian public and come closer to the realisation of the memorial – if not on the original site, then somewhere else on the territory of the former ghetto.