TASTE OF FREUD

Barrington De La Roche és Inesa Vaiciute (Sötét Színház) előadása

Ízelítő a Freud Előadás Nyilatkozatából

Ez az előadás teljesen személyes szemszögből vizsgálja az életet: érzelmeket fejez ki és életet értelmez, ahogyan a művészek küzdenek a fájdalomban és a tiltottban keresett szépség individuális kifejezésével az örökké növekvő kiátkozás légkörében. A mai világ alapja a technológia és a sebesség. A felgyorsult kommunikáció olyan változásokat hozott, amire a második világháborús tudományos fejlődés óta nem volt példa. Mindez együtt jár a testi és szellemi fejlődésünkre gyakorolt kémiai hatásokkal (az ételünkön, a szennyeződésen, környezeti, gazdasági és az oktatásban végbement változásokon keresztül). Genetikai felépítésünk és sejtjeink mutációja ma jóval szembeszökőbb, mint valaha. Következésképpen anyagi, testi és szellemi vágyaink is egyre nagyobbak és erősebbek. Szociális körülményeink azonban ezt nem mindig láttatják velünk, ugyanis a társadalom kondícionáló ereje és az ebből való kiszabadulás lehetetlensége pszichológiai következményekkel jár: egy idő után stresszhez, mentális és fizikai betegségekhez vezet. Kollektív közös tudatban élünk, egy olyan kollektív szinten, ahol az egoizmus, gyűlölet, arrogancia és az egészségtelen anyagiak utáni vágyakozás félelemhez, növekvő erőszakhoz, konfliktusokhoz, háborúkhoz, embernek ember általi elpusztításához vezet. A mentális és fizikai fájdalom, a szégyen és megaláztatottság és a különböző halálnemek egyre gyarapodó áldozatainak kataklizmája tetőződéséhez közelít bolygónkon. És mindezért egymást büntetjük és ítéljük el, mert nincs hatalmunk afölött, hogy mit teremtünk és mit pusztítunk el. Nem feltétlenül azért, mert erőtlenek vagyunk, hanem mert elvesztünk és a társadalmi szabályok hipnotikus uralma alá kerültünk. Mindennek következményeképpen eltávolodtunk saját emberi természetünktől, és mert ennyire távol kerültünk tőle, minden, amit fizikai és szellemi fejlődésünk érdekében teszünk, csak mesterséges létezésként írható le. Ez pedig ahhoz vezet, hogy aki kapcsolatban akar maradni saját természetes emberi voltával, a többiek szemében válik mesterségessé és kívülállóvá. Ebből fejlődött ki a cenzúra: a képzelet, az alkotás, saját individuális tudatos létezésünk megjelenítése és megértése csak akkor elfogadható, ha ez a társadalmi szabályoknak megfelel. Minden, ami elválaszt minket a közös társadalmi hittől és szabályoktól, elítélendő és elfogadhatatlan. A kritika lehet egészséges megnyilatkozás, amennyiben nem válik közös kollektív tudománnyá, a társadalom korlátolt gondolkodásának tudattalan repülésévé. Az egyre zsugorodó posztmodern világban egyre több az utazás, a kivándorlás, az elidegenedés érzése. Mindezt fokozza az egyre gyorsabban fejlődő tizenévesek saját (nagy)városi elidegenedése.
Ez az előadás a szexualitás koncepcióját hivatott megjeleníteni az ártatlanságtól kezdve az emberi integráció következményeiig: Az ártatlan gyermekek folyóbeli játékától kezdve (a középső képernyőn/vásznon), az iskolai flörtökön és a mai tizenévesek tárgyilagos szexuális hozzáállásán keresztül, az internetes randevúzás posztmodern médiumáig, miközben felolvassuk Freud eredeti, és korában nagy vitákat kiváltó szexualitás-értelmezését. Bemutatjuk a társadalmi kapcsolatok és korlátok következményeit, a szülés szépségét és realizmusát (jobb és bal oldali képernyők, első rész), fájdalmát (bal oldali képernyő, második rész: a vagina összevarrása) és a cenzúrát, vagyis a társadalom azon törekvését, hogy az élet realizmusát ne fedjük fel (jobb oldali képernyő, második rész: a száj összevarrása). Még napjainkban is tabu a szülés fizikalitásáról beszélni, vagy legalábbis nehézségekbe ütközik, ugyanis bizonyos emberek ezt esztétikátlannak, sőt gusztustalannak találják. Mindez a szülés és a szexualitás szoros kapcsolata miatt van: a kinyílt vaginán keresztül áramlanak be a kisbabák magjai a szexuális aktus során, és ezen keresztül jön világra a gyermek is a szülés folyamán.
Manapság a szülés sokkal inkább technikai aktusként, steril orvosi segítséggel végzett operációként fogadható csak el.
De mi történik, ha a nő egyedül kíván szülni, orvosi segítség nélkül, mert tudja, hogy ezt meg tudja tenni természetesen, ösztönösen, intuitíven, a testén keresztül, mint egy állat: organikusan….olyan organikusan és természetesen, mint a szexuális aktust. (Ezt a fajta szülést mutatjuk be a filmben.) Az emberi lény fiziológiája nem alacsonyabbrendű, mint a szellemisége, testünk éppen annyira szabad, mint a szellemünk. Nagyon gyakran különválasztjuk a testet és a szellemet, mert társadalmi és vallásos doktrínák arra neveltek bennünket, hogy a testiségen keresztül elérhetetlen a szellemiség.

Barrington De La Roche and Inesa Vaiciute
Freud Performance Statement

This performance is looking at life from a completely personal point of view, expressing emotions and interpreting life as the artists struggle to express their individualities in seeking beauty in pain and the forbidden, against a backdrop of ever growing condemnation. Today the world is based on technology and speed – the speed of communication has brought about the greatest changes since the scientific advances of the Second World War – coupled with the chemical effects on our physical and spiritual development (through the food, pollution, ecology, economy, education). Our genetic make-up and the mutation of our body cells are much greater and heavier today than ever. By following that – our material, physical and mental desires are bigger and stronger. But the social circumstances do not always allow us to realize this, due to the psychological elements of being conditioned by society and having no chance to escape, leads us later to develop stress, mental and physical illness. We are living in the collective common consciousness – on the collective plane, where – egoism, hate, arrogance and the unhealthy desire of material objects, leads to fear, greater violence, conflict, war, rape, abuse, the destruction of one human being by another, mental and physical pain, humiliation, shame, ever more victims with death in many different forms – all of this is reaching a cataclysmic culmination on this planet. And for all of that we are punishing and judging each other because we do not have control over what we create or what we destroy, not necessarily because we are powerless but because we are lost and hypnotized by the socially common map. And because of all of that we have grown further away from our human nature, and because we are so far away from our human nature, anything we do for our individual physical and spiritual growth is described as unnatural existence. Therefore those that do try to be in tune with their natural humanity are considered unnatural and outsiders. From here is developed so-called censorship – to imagine, create and represent our own individual conscious reality and understanding of this reality – is only accepted as the norm if it fits in with societies rules. Everything that separates us from the collective common societies beliefs and rules is criticized and unacceptable. Criticism can be a healthy expression, as long it does not turn into the common collective discipline, unhealthy analogical flight of society’s conditional thinking. Where the shrinking post-modern world has led to migration with an ever-growing sense of alienation coupled with today’s teenagers growing ever more quickly than there predecessors bringing their own form of urban isolation. The performance is meant to promote the concept of sexuality from innocence to the consequences of human integration. From the innocence of children playing in the river (on the centre screen), through flirtatious encounters at school and the matter of fact, sexual attitude of today’s teenagers, through the post-modern medium of Internet dating (being read) alongside Freud’s original – and at the time controversial – interpretation on sexuality (also simultaneously being read). Through the consequences of social intercourse and conditioning, the beauty and realism of child-birth, (left and right screens, parts 1), the resulting pain of child-birth (left screen part 2 – vagina being sown-up) and the censorship that results from society not wishing to expose the realism of life (right screen part 2 – mouth being sown-up). Even today to talk about how women give birth physically is difficult, because some people find that it’s disgusting or too unaesthetic. That is because there is a connection with sexuality – with the open sexual organ – the vagina where the seeds of babies enter during the sexual act and where the baby comes from in the process of the birth. Today birth is more technical and it is acceptable as an operation with sterile medical help. But what if the woman decides to give a birth on her own without medical help or even any help, because she knows she can do it naturally, instinctively, intuitively, physically just as an animal – organically… as organic and natural as her sexual act. (This was in case of fact the type of birth shown in the film). The physiology of the human being is not lower than the spirituality of a human being; our physiology is as free as our spirit. Very often we separate the body from the spirit, because we are conditioned by the social and religious doctrines that we cannot reach spirituality by being so physical.