Abban, hogy a világ megismerte az ’56-os forradalom eseményeit, hatalmas szerepe volt az ekkor készült fotóknak. A hivatásos és amatőr fotográfusok által készített képek egy része a diktatúra jelképeinek spontán elpusztítását örökítette meg: ahogy az épületekről leverik a vörös csillagot vagy, ahogy a Felvonulás téren álló Sztálin szobrot ledöntik, majd a szobor-bálvány „testrészeit” teherautókkal a város különböző pontjaira szállítják, hogy happening-szerű eseményként, több napig tartó ünnepléssel és munkával apró darabokra szedjék. Azonban nem csak a közvélemény, hanem a visszaállított diktatúra rendőrsége is tájékozódott e fotók segítségével. A börtönben aztán a rabtársak sajátos humorral „csillagászoknak” nevezték a letartóztatott vörös csillag-leverőket, „szobrászoknak” pedig a Sztálin szobor ledöntőit.
A Sztálin szobor elpusztítása az ’56-os forradalom szimbolikus eseménye, amely történelmi jelentőségén túlmutatva több, minket érdeklő kérdést is felvet. Hogyan születik a bálvány? Mi a művész szerepe és felelőssége ebben? Lehet-e művészi gyakorlat a bálványdöntés? Az 56-os szobrászok emléke előtt tisztelgő kiállításunk hazai és külföldi résztvevőinek segítségével ezekre a kérdésekre keresi a választ. A művészek Mikus Sándor 1952-es Sztálin szobráról készült fotó
felhasználásával készítették el saját miniatűr emlékművüket.
Most nyíló kiállításunk a 2006-ban bemutatott anyag új alkotók munkáival kibővített változata. Résztvevők: Ingo ABESKA (A), ANTAL István, Uri ASAF, BAK Andrea, BÁLINT Ildikó, BÁTKI János, BELECZ Péter, BEÖTHY Balázs, BORI Bálint, BÖRÖCZ András, CSATÓ Máté, CZAKÓ Mária, CSONTÓ Lajos, DEMETER Dávid, DRÉGELY Imre, DRMÁRIÁS Béla, ELEKES Károly,
EFZÁMBÓ István, FELUGOSSY László, FORGÁCH András, FORGÁCS Péter, GÁBOR Áron, GARACZI László, GELLÉR B. István, Daniel GEORGES (USA), GERGELY Nóra, GŐBÖLYÖS Luca, Regina GRANNE (USA), GYŐRFFY Sándor, HAMARITS Zsolt, HECKER Péter, Geoffrey HENDRICKS (USA), HERMANN Ildi, HERMANN Zoltán, ILA (A), ILAUSZKY Tamás, JÚLIUS
Gyula, MADÁCSY István, KALMÁR János, KICSINY Balázs, KIRKOVITS Andrea, KISSPÁL Szabolcs, KLIMA Gábor, KLIMÓ Károly, KÓSA Gergely, KOZÁRI Hilda, KUKORELLY Endre, Martin KRUSCHE (A), KÚTVÖLGYI-SZABÓ Áron, Ian LAUGHLIN (USA), LÁBASS Endre, LÓRÁNT Zsuzsa, LUKOVICZKY Endre, MAGYARICS Tibor, MÁTRAI Péter, LOUISE MCCAGG
(USA), MEZEI Gábor, Nikolaus MOHR (G), MOLNÁR Ferenc, Carole NAGGAR (USA), NAGY József (Josef Nadj), Sylvia NETZER (USA), Cristina OHLMER (G), ORBÁN György-PAPP Károly, PÁLINKÁS Bence György, PARTI NAGY Lajos, PAUER Gyula, Carlos PERAITA (E), PETERNÁK Miklós, Beatrix PIESH (USA), PINCZEHELYI Sándor, RÁCMOLNÁR Sándor, Martin RASP (G), RÉVÉSZ László László, Peter RIEK (G), John RISSEEUW (USA), ROMVÁRI Márton, John ROACH (USA), RUTKAI Bori, Robbin Ami SILVERBERG (USA), Tatiana SIMONOVA (USA), SOLYMOSI Bálint, SZABÓ Ádám, SZABÓ Eszter Ágnes, SZACSVA Y Pál, SZÁSZ Lilla, SZEGŐ György, SZEMZŐ Zsófia, , Sam SZEMBEK (G), SZIKSZAI Károly, SZILÁDI Mónika, SZILÁGYI Lenke, SZIRTES János, SZOMBATHY Bálint, SZÜTS Miklós, TANDORI Dezső, TOMKA Zsóka, TOOTH Gábor Andor, TÓTH Eszter, TÓTH Gábor, Romiko TSUDA (USA), VÁRADI Zsófia, VÁRNAI Gyula, VÁRNAGY Tibor, VÁSÁRHELYI Antal, VÁSÁRHELYI Zsolt, WECHTER Ákos, Paul WERNER (USA), ZÉKÁNY Dia
The world learned about the events of the 1956 Hungarian Uprising from the photos taken by international photographers stationed in Budapest, and published in magazines and newspapers abroad. Many of these now-famous photographs documented the spontaneous destruction of the symbols of dictatorship. These included images of the red star being removed from buildings and the demolition of the statue of Stalin on Felvonulási Square on the night of October 23rd, when the uprising broke out. Pictures informed the world that the „body parts” of the statue-idol were dragged to various parts of the city and broken into tiny pieces with persistent effort as part of happening-like events that lasted for days. In addition to people’s memories and photographs, several of these „sculptural details” have
been preserved as artifacts from the revolution. The destroyers of the statues who were shown in the photos paid a price after the thwarted revolution. The police force of the reinstated dictatorship often identified and arrested the participants of the events based on these same images. With a special sense of humor, inmates in the prisons gave these
newcomers nicknames: the destroyers of the red stars were named „Astronomers” and the demolishers of the Stalin statue were „Sculptors”. The destruction of the statue-idol of Stalin was one of the most emblematic events of the Hungarian Uprising which, in addition to its historic significance, raises several questions for posterity: Why and
how does one create an idol? What is an idol? How does the meaning of a monument change? Who is an artist—is the destruction of idols an artistic act? Our exhibition, which pays homage to the sculptors of 1956 seeks answers to these questions with the help of participants from Hungary and abroad. The artists have created their own miniature memorial based on Sándor Mikus’ 1952 photo of Stalin’s statue. Our current exhibition is the extended version of the 2006 show, featuring works by new artists.
