Gyerekmonoszkópja, a Cicavízió talán csak a legfiatalabbaknak nem ugrik be rögtön, de az idősebbek közül is csak kevesen gondoltak bármikor is arra: vajon ki lehet az alkotó? Pedig az 1923-ban született Fekete Edit fontos alakja a magyar tévétörténetnek; már 1957-től a Magyar Televízió munkatársa, 1981-ig az MTV grafikai osztályának vezetője. Rajztudását még a háború előtt alapozta meg: 16 évesen divatrajziskolát végzett és belvárosi divatszalonoknak adta el ruhaterveit, de rajzolt Jaschik Álmos stúdiójában, majd vendéghallgatóként a Képző- és Iparművészeti Főiskolán tanult. A háború után aktívan részt vett a magyar rajzfilmgyártás megteremtésében, Macskássy Gyula csapatában dolgozott az első színes magyar rajzfilmen, ő készítette a főszereplő kiskakast és gazdasszonyát. A 2B Galéria most mégsem ruhatervekkel, fázisrajzokkal, animációkkal mutatja be Fekete Edit hosszú és változatos pályájának állomásait, hanem egyetlen, eddig nem említett, s nem is ismert témájára koncentrál. 1944-ben Fekete Editet zsidó származása miatt Auschwitzba, aztán Ravensbrückbe, végül Neustadt-Glewébe deportálták. Súlyos betegen került haza, a felszabadulás körülményeire nem emlékszik. Gyerekeinek sem mesélt a haláltáborokról. Csak a kilencvenes években, nyugdíjba vonulása után kezdte el életének ezt a traumatikus epizódját rajzban feldolgozni. A november elejéig látható rajzsorozat az évtizedekkel korábban beégett képek nyomán a tábori élet hétköznapi jeleneteit rögzítette brutális őszinteséggel.
Szikra Renáta
2015. október