Küldjön egy levelezőlapot! Erre szólították fel a haláltáborok foglyait annak idején. De kápók diktálták a családtagok megnyugtatására vagy inkább a félrevezetésére szolgáló mondatokat. S a feladó címeként Auschwitz helyett mindig egy ausztriai nyaralóhely, Waldsee szerepelt.
Rajk László üdvözlőlapjából krematóriumot lehet hajtogatni (kép: Népszabadság ” Bánhalmi János)
Az eredeti lapokat alighanem a holokauszt áldozatainak leszármazottai őrzik s a levéltárak, múzeumok. Nem gyűjtemények anyagából válogatták azt a tárlatot, amely Waldsee 1944 címen nyílt meg a 2B Galériában. Olyan képeslapok láthatók itt, amelyet e kiállítóhely vezetője, Böröcz László felkérésére művészek alkottak a mintegy hatszázezer meggyilkolt zsidó emlékére. Csaknem félszázan jelentkeztek a felhívásra műveikkel. Nemcsak magyarok, de külföldiek is. Olyanok, mint Louise McCagg az Egyesült Államokból, Anette Munk Németországból vagy William Kentridge Dél-Afrikából. De illusztris a magyar névsor is.
Mindössze egyetlen megkötés volt, a levelezőlapok standard tíz és félszer tizenöt centiméteres nagysága. Ki ólomból küld „utolsó” üzenetet”, mint Haraszty István, ki öntött vasból, mint Megyik János, míg ef Zámbó István szőrmével keretez szívet és halálfőt a levlapméretben. Nem kellett mintegy a fogollyal vagy annak hátramaradottjával azonosságot vállalni. Mégis volt, aki megtette. Mint Maurer Dóra, aki sárgult lapot állított ki, amelyen a címzett őmaga, a ceruzával rótt kézírás pedig az édesanyja betűit idézi. Szinte eredeti dokumentumnak látszik. Eperjesi Ágnes a tulajdon karjára pecsételt rabszámokat, lefényképezte, és Waldsee feliratú útjelző-táblák fotói alá helyezte. Másképpen borzongató Rajk László üdvözlőlapja Waldsee-ből: a bejelölt „szabásminta” nyomán az ügyes kezűek saját krematóriumot vághatnak-hajtogathatnak ki belőle. Csináld magad! De emberhez méltóbb történelmet.
Szerző: Bogácsi Erzsébet
NSZ 2004. május 21.