Nem szeretjük ezt a szót. Pedig gyakran beleverjük a fejünket. Talán éppen ezért? Jobb szabadon lélegezni. Ki és miért fojtja belénk a szuszt? A hatalom, a hatalomért. Legkevésbé a művészet tűri a hatalmak kényszerét. Megvetéssel tekinti a megalázkodást, a szolgalelkűséget, az idomulást. A nagy, az igazi művészet mindig lázad, – túllép a régin, elhagyja az elavultat, a tradíciót becsülettel a múzeumokra bízza. A művészet faltörő. A könyörtelen tiltások elől megbújik, s ha kell, a fennmaradásért rejtőzködik. Rejtőzködő rajzok ez a 2B Galéria kiállításának a címe. A kiváló, válogatott anyag a pszichiáter Mezei Imre (Pán Imre) és Mezei Gábor gyűjteményéből vegyes grafikák és válogatott technikával készült művek. De milyen kifejezők és elgondolkodtatóak! Hogy a művészet a társadalom vagy a kor tükre? A kép: ablak a természetre? Kétségtelen, mindez elfogadható, ha megtoldjuk azzal, hogy az ablakból kitekintve a látvány szüntelenül változik. Változik a kor, változik a társadalom. A figyelmes szemlélő tapasztalhatja: minden örökké megújul, az ÚJ, a megújulás a művészet és sok egyéb másnak a lényege. Alaptörvény. A kor, a társadalmi fejlődés egyidejű követése érvényességének fontos mércéje.
Hasonlóan hűséges, korhű kor-lenyomatot nyerhetnénk, ha időrendet követve kiterítenénk a kiállítás „rejtőzködő” lapjait. Az első világháborút megelőző, majd az azt követő esztendőkben az európai művészet alaposan nekirugaszkodott, – patetikusan szólva, lerázta a múlt láncait! Az 1909-ben viharosan felágaskodó futurizmus egycsapásra meg akarta semmisíteni a múltat. Jóval csendesebben, de nem lebecsülendő erővel tört elő az orosz avantgárd. És mi, magyarok?.. itt vagyunk! Egy kovácslegény: Kassák Lajos! Minden előképzettség nélkül végiggyalogolta Európát. Párizsban körülnézett, figyelmesen és másfajta ösztönzések hatására hazahozta a konstruktivizmust. Ezen irányzathoz kötik a szigorúbban négyzetekhez közelítő műveket. Ám a konstruktivizmus szerintem tévesen nem csupán egy művészi irányzat kötődik, hanem eszme volt, méghozzá harcos, baloldali. Új világot akart konstruálni; ezért igyekezett a művészi kifejezést a végsőkig egyszerűsíteni. A kassáki nekifutás után a kiállított képeken szemlélhetjük – a korszerű művészet kiszabadult a múltak súlyos béklyóiból. Nem volt könnyű dolga! Utat törni egy elmaradott ország, társadalom morális, konvenciókkal, előítéletekkel terhelt akadályain. Rejtőzködésre kényszerült. Mondhatjuk: ma már könnyű. Hát persze, ma már könnyű? A remek kiállítás anyaga bizonyította, hogy akik egykor csak saját lakásukon, műtermeikben titokban, a tilalmakkal dacolva mutathatták munkáikat, most nyugodtan beilleszkedhetnek napjaink művészi áramlataiba.
Megidéznék néhány rejtőzködőt; ma már alig értjük, miért kellett rejtőzködniük. Ám a szellem, a művészet hatalma túlélte a „hatalmasokat” Miért kellett elrejteni Barta Lajos pompás kis bronzát? Nem volt egyedül; – itt van Korniss Dezső, Vajda Júlia, Gyarmathy, Lossonczy, Pán Imre önarcképe. Bálint Endre l949-ben festett vörös figurája tömör lázadás. Kuriózumként idézem Lakner László nem datálható portréját, a képet Mezei Gábor halászta ki a szemétből. Nem érthető, kinek szúrt szemet Márffy Ödön Sötétből előbukkanó aktja? vonalai, mintha saját feszültségért jelenítenék meg. De nem sorolom. A szabad Nyugatról üdvözöl barátként Miró parányi villanása, Christo csomagolt „rejtőzködése” vagy Picasso parányiságában is hatalmas aláírása: a szignó aláhúzása, akár egy torrero tőrdöfése a zsarnokságnak. Jó és érdemes elbeszélgetni a könnyen áttekinthető műalkotásokkal. Részben a kiállító művészek erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a művészet elérte a teljes szabadságot.
Érdemes volt?
Román József
2007. január 27.