Kállai András-Kállai Henrik: Három fivér (mementó Gábor öcsénknek).
technikai asszisztens: Tihanics Norbert, 2013, videó (részlet), 8 perc
A mese sajátos logikai és nyelvi eszközeivel készíti fel a gyermeket a létezés sűrű erdejében való bolyongásra. Ahogy nem feledkezik meg arról sem, hogy megborzongassa a lelket, és arról sem, hogy kegyesen hazudjon neki. A művészet a mesék ismeretében (is) analizálja az emberi létezést, hogy aztán újra összerakja, és, mint varázstükröt mutassa fel – maradva a mese fonalán – a sűrű sötét erdőbe már alaposan beleveszett vándoroknak, kis- és nagykirályoknak, sárkányoknak és szüzeknek… Kétszáz éve jelent meg az első Grimm-mesekönyv. Jakob és Wilhelm Grimm a felvilágosult romantika gyermekei. Nevük idehaza leginkább a mesékről ismert, ám nyelvészeti, filológiai munkáik a német tudomány-történet megkerülhetetlen teljesítményei. Ugyanakkor fiatalabb öccsük, Emil, jó kezű grafikus volt. (Munkáiból készült egy tabló is a 2B Galériában. A grafikákon ott látjuk Wilhelmet és Jacobot, ahogy Cathrina Dorothea Viehmannt, a kasseli szabónét, a szikár de jóságos tekintetű mesemondót és persze az egereket, oroszlánokat s a bájos gyerekarcokat.) A jubileumi kiállítás hatalmas szellemi bázisát jó érzékkel tartotta kordában a kurátor. Böröcz László művésztestvéreket kért fel, hogy a testvéri szeretetre, a testvér lét személyes világára reflektáljanak, és, hogy egyúttal olyan Grimm-mesékből táplálkozzanak közös munkáik, amelyek kulcsszereplői maguk is testvérek. Nem minden előzmény nélküli a koncepció, hiszen a galéria kiállításai programjában már jó ideje szerepelnek a családi életműveket bemutató tárlatok. Kellett a szűkítés, de a kiállító művészek garanciát jelentettek arra, hogy nyomban szét is feszítsék e kereteket. Ha a műveket rendszerezni kívánnánk, két laza csoportot tudnánk alkotni belőlük. Az egyik csoportban a testvéri szeretet, a testvéri kötelék bonyolult állapotának explicit kifejezése kapna hangsúlyt (1), míg a másikban az intellektuális műfaj-értelmezések jutnának nagyobb szerephez (2).
Roskó Bea: Hat hattyú. 2013, papír, vegyes technika (részlet)
6 db mű, egyenként 70×70 cm
1. Nem véletlenül említettük imént a kötelék szót. Csató Kata és Csató Máté intermediális munkájában (Testvérmesék – Tizenkét fivér) egy vastag kötél köti össze az egymástól három méterre lévő művészek „videoköldökét”. Roskó Bea hat színes ceruzarajzán, a Hat hattyú-n szintén megjelenik a biológiai, genetikai hasonlóság s ezek folyományaként az egymásrautaltság, a közös sors. A művész a mese analógiájára készítette el a rajz-szőtteseket (e mesében, mint közismert, fontos szerepet kapnak a csalánból varrt ingecskék), még hozzá oly módon, hogy az egyes szálakat, a képcsíkokat az önarcképeiből illetve a testvéréről, Gáborról, készült portrékból vágta ki. A hat grafikán azt a valakit látjuk, aki mindkettőjük. Némileg hasonló e munkához Egyed Anna és Egyed Péter fotómontázsa. Ők azzal bővítik a tematikai jelentésrendszert, hogy nem magukról, hanem unokatestvérükről készítettek egy sokszemű portrét (Egyszemke, Kétszemke, Háromszemke). Roskó Gábor most is nagyon erős, fanyar és okos rajzai a fájdalmas, szétszakított testvérlétről, és az abból fakadó indulatokról szólnak. Az egyik rajzán ez olvasható: „A testvérem a babáját üti fakanállal, én meg nagyapámnál lakom egy másik helyen”. És látjuk, hogy a kislány elszántan üti a babáját és mondja: „Miért nem tanultál rendesen, Hófehérke!”. Kállai András és Kállai Henrik műtárgy-együttesében is kulcsszerepet játszik a hiány. A két testvér saját médiumán keresztül – szobor és festmény – jeleníti meg a Három fivért, míg egy közösen készített, líraian archaizáló videóban, a kiállítás legszívszorítóbb darabja, úgy állítanak emléket a meghalt öccsüknek, hogy abban a mese egyik motívumát követve (a második fiú borbély lesz) megborotválják egymást. A két fiú figyelmes derűvel végzi a szépészkedést a napfényes ligetben, s közben már-már tapinthatóvá lesz a harmadik testvér hiánya, az iránta érzett kitörölhetetlen szeretet.
Wëchter Ákos: Terülj, terülj asztalkám – Vacsora vörös fényben , 2002,
C-print, 99,5×124 cm
2. Wechter Ákos és Wäcter Dénes munkáin számos kulturális, képzőművészeti attribútum, motívum, idézet jelöli ki a mesék helyét a posztmodern forgatagban, miközben Wechter Ákos Terülj, terülj asztalkám – vacsora vörös fényben című remek digitális nyomatán ikertestvérét, Dénest is megidézi. Christine Hohenbüchler és Irene Hohenbüchler szövegközpontú, afféle négykezes grafikákat, szövegképeket állított ki. Ez nem is csoda, hiszen szívesen használnak filozófiai, irodalmi anyagokat a munkáikban. Molnár Ferenc és ikertestvére, Rácmolnár Sándor, ugyanakkor festői, látványközpontú művekkel jelentkeztek. Míg Wechterék tobzódnak a formarendszerekben, ők egyetlen stílusban merítkeztek meg. Rácmolnár a kérget is magán viselő fametszetekre vitte fel a múltidéző, naivnak tetsző illusztrációkat (Grimm erdő), míg Molnár vászonra festette szürreális mese-vízióját (Jánoska és Margitka). A kép centrumában az ősgermán csonkacsalád látható: a favágó ölében a leánygyermeke, bal lábánál a fiú, míg a másik oldalán egy farönkbe vágott fejsze. A képet az égből aláhulló mézeskalács-aszteroidák teszik teljessé. Rácmolnárék munkái a jungi archetípusok felé mutatnak. Dunja Lazin és Igor Lazin”fiókmunkája” pedig épp az idő irányán fordít egyet (A négy nagy tudású fivér). Assemblage-ukban a mesehősök huszadik századi alakváltozatait, elhajlásait, populáris mutánsait viszik színre. A négy fivér ma már inkább Popeye, Superman, Pókember és Batman. A jól fogyasztható, de könnyűnek távolról sem nevezhető kiállítás megtekintése után pedig feltétlenül ajánlott a Grimm-mesék újraolvasása – lehetőség szerint Adamik Lajos és Márton László fordításában.
(Grimm 200 – TESTVÉRMESÉK , 2B galéria, 2013. február 05 – március 14.) .
Hemrik László
2013. 04.