Egy generáció meghatározása bevett módszer arra, hogy tematizálják egy csoport identitását. A 2B Galéria „második generáció” című kiállítása egy demográfiai kategóriából indul ki: az 1946-1966 között született zsidó művészek itt művészeti térben (értelemben) válnak a Holocausthoz való viszonyuk alapján csoporttá. Problematikus (ez persze a téma érzékenységét tekintve nehezen elkerülhető). A kiállított munkák ugyanis feszegetik a válogatás kereteit, esztétikai, filozófiai tekintetben is az önreflexió nagyon különböző szintjein működnek. A különféle pszichológiai stratégiák és egymástól igen távoli művészeti pozíciók egymásra torlódnak. Sűrű hely lett a 2B. A kiállításhoz készített igényes katalógus előszavában a kurátor S. Nagy Katalin elsősorban szociálpszichológiai, pszichoanalitikus megközelítésből igyekszik összekapcsolni a művészeket, műveket. Elismerésre méltó, nehéz vállalás. Felvetése – a zsidó identitásnak a posztmodern identitások között elfoglalt speciális helyzetéről – további vitát igényelne. A kiállítás identitás-konstrukciója elsősorban a kényszerpályás asszimilációs elhallgatások leleplezésére épül, miközben nem esik szó arról a diskurzusról, amely éppen a disszimiláció körül zajlik. Ismét kinyitották a Holocausttal kapcsolatos kulturális vita magyar páncéltermét, érdemes előszedni a széfek kulcsait. (Megtekinthető: június 14-ig)
Iványi-Bitter Brigitta
Műértő 2008/6