Tárlatvezető – Privát és közös történetek

Útban a 2B Galéria felé még mindig a napokkal előbb látott Pauer-kiállítás negyven évvel ezelőtt betiltott manifesztumán tűnődtem. Egy részt négy évtized nem túl nagy idő, másrészt Pauer szövege sokszori elolvasás után is apolitikusnak tűnt. Ezekkel a gondolatokkal kezdtem el nézni Németh Ilona és Martin Piacek kritikus történelem-és politika szemléletű kiállítását. A művészek-azon túl, hogy 2009 óta közösen is reflektálnak a napról napra romló, áldatlan szlovák-magyar helyzetre – munkáikban olyan eseményeket dolgoznak fel, amelyek mindkét állam történelmét befolyásolták. Két olyan alkotást szeretnék kiemelni a kiállításból, amely párhuzamos együttállással eleveníti meg a szubjektív és az egyén életét kívülről befolyásoló időhorizontokat. Németh Ilona 8 férfi című videója egy tragikus eseményekben bővelkedő negyedszázados családi mikrotörténetet dolgoz fel. A helyszín egy dél-szlovákiai kis falu, Ekecs, a főszereplő pedig Tímea, akihez rokoni szálak fűzik a művészt. A 15 perces film a Tímea családjában – különböző, többnyire váratlan, nem természetes módon – nem egészen két évtized alatt meghalt nyolc férfi halálesetét rekonstruálja. A híradós eszköztelenséggel felvett, kamerába mondott drámai családregény lebilincselő és megrázó: a film végére érve megértjük, hogy ez egy végtelen történet. Martin Piacek makulátlanul tiszta, posztamenseken álló kisméretű fehér szobrai hangtalanul mesélnek az elmúlt száz esztendő nemzeteket érintő makrotörténetének olyan főszereplőiről, mint Josef Tiso és Adolf Hitler vagy az óriás asztalnál ülő, dekrétumot aláíró Edvard Benes . A szobrok által megidézett különböző események kapcsán már csak azon töprenghetünk, hogy „mi lett volna ha.” .
Zsikla Mónika
Műértő 2011. január