A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Kovásznai-kiállítás legfontosabb hozadéka talán az a megállapítás, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek animációs filmalkotásai ugyanúgy részei lehetnek a képzőművészetnek, mint a korabeli festmények – Kovásznai esetében még annál is inkább. Ha nem is kategorikus a kijelentés, annyi azért bizonyos, hogy a határok flexibilisek, tulajdonképpen oda-vissza átjárhatóak. Mivel a 2B Galéria szinte valamennyi kiállításán szabad terepet ad a műfajok közti határátkeléseknek, ezért most sem meglepő, hogy itt kerül sor a közép-európai képzőművészek animációs filmjeiből készült kiállítás bemutatójára (nem pedig a Nemzeti Galériában). Cseh, lengyel, német, szlovák és magyar művészek animációs technikákat alkalmazó alkotásai láthatóak a galériában, a hozzájuk tartozó vázlatokkal, fotókkal, rajzokkal. A műfajok közötti puha korlátokat jól mutatja az a tény is, hogy néhány évvel ezelőtt egy ilyen kiállítást még szigorúan a médiaművészet kategóriájába soroltunk volna, mára azonban csaknem minden médiaművészetté – vagy pontosabban médiahasználó művészetté változott, a megkülönböztető jelző így már természetesen elmarad. A most bemutatott művek egy része talán már ilyen-olyan formában – a külföldi kulturális intézetek programjában, magyar kiállításokon – felbukkant Budapesten, de a térségre vetett összehasonlító pillantás mindig többet jelent az egyszeri élménynél. A tárlat egyben időutazásnak is jó, hiszen például Lutz Dammbeck Einmart című filmjét, amelynek témája a menekülés, a szűk határok közül való kitörés, annak idején, néhány évvel a művész nyugatra települése előtt az NDK-ban még hagyták létrejönni, hogy aztán ugyanott rövid úton be is tiltsák. Ugyanígy érdemes lesz rácsodálkozni Háy Ágnes gyurmafilmjére, amelyet különös módon három különböző időben – hetvenes-nyolcvanas években – készült filmjéből gyúrt össze. (Kinetikus kép. Közép-európai képzőművészek animációs filmjei. 2B Galéria, július 29-ig.)
Mélyi József
Műértő 2010/július-augusztus