Kíváncsi lennék, hogy mielőtt Sztálin 1953-ban eltávozott a szovjet típusú halhatatlanságba, gondolt-e arra, hány születendő művészt inspirál majd. Aligha vehette volna számba azokat az alkotásokat, Üzbegisztántól Magyarországig, amelyeket halála után hoztak össze a művészek. A Ráday utcai 2B Galériában jelen pillanatban kilencven darab, főként papírból készült alkotás várja a betérőt az alap minden esetben a Felvonulási téren 1956-ban ledöntött Sztálin-szobor volt, vagyis annak papírból kivágott kicsinyített mása.
A kiállítás címe beszédes: Szobrászok így hívták a börtönszlengben azokat, akik a monstrum ledöntésében közreműködtek. (A kiállítóterem egyik falán eredeti MTI-fotókon láthatjuk a ledöntési akciót. Talán pont ezekről a képekről azonosították be a lecsukott „szobrászokat”.)
A koncepció szerint kilencven, a világ különböző országaiban élő művésznek postáztak a Sztálin-szoborról készült, körbevágott fotót; ezzel kellett valamit kezdeniük. A felkért alkotók között számos amerikai, német, osztrák és persze magyar is volt, például Parti Nagy Lajos, ef. Zámbó István és feLugossy László.
A művészek kitettek magukért. Kozári Hilda alkotásának köszönhetően a korabeli bárisnyák illata terjeng a galériában: a falra erősített papír Sztálint gomb alakú szivacsdarabkákkal borította be a művész, előzőleg azonban Krasznaja Moszkva kölnivel itatta át őket. Az egyik legagyafúrtabb mű John Roach munkája: egy falra erősített zacskóban szemét és hamu keveréke látható, alatta pedig elvihető fecnik egy weboldal címével. Ott ér a garantált meglepetés: meglátjuk a lemezjátszóra erősített papír Sztálint, amint egy búskomor dallamra kereng, majd meggyullad és elég.
Ha meguntuk a többértelmű alkotásokat, a galéria belső termében láthatunk két makrofotót is: a Sztálin-szobor viharverte bronzáról Haris László felvételét, mellette Török László anzikszai tekinthetők meg. Ez már egy másik kiállítás: az Eltemetett képek című tárlaton az említett alkotókon kívül Féner Tamás, Kerekes Gábor, Tóth György és Vékás Magdolna rekonstrukciói és eredeti fotói szerepelnek. A fotóművészek így emlékeznek 1956-ra.
Zalka Szilvia
2006. 12. 01.