Szerelem papírrepülőn – Zsidó élettörténetek az első világháború idején

Szerelem papírrepülőn – Szerelemben, háborúban címmel zsidó élettörténeteket bemutató fotó- és filmdokumentációs kiállítás nyílt Budapesten, a Ráday utca 47. szám alatti 2B Galériában. A Centropa Alapítvány gyűjteménye családtörténeteken és régi családi fotókon keresztül mutatja be az Osztrák-Magyar Monarchia területén élt zsidóságnak az I. világháborúban betöltött szerepét és életmódját. A tárlat kurátorát – aki egyben a Centropa Alapítvány egyik alapító tagja is -, Dr. Czingel Szilviát kérdeztük.

„Egy becsületes kiállítás, amely nem hazudik, s például egy kicsit sem iparkodik kurzusszolgálatba szegődni. És eszébe sem jut történelmet hamisítani – nagy dolog ez manapság!” – mondta Závada Pál író megnyitó beszédében. Miért fontos a hiteles emlékezés?

– Nem tudjuk az órát visszaállítani. Nem tudunk 1912-ben bemenni Szegeden Keglovits Emil fotóműtermébe, ahol Braun Zsigmond és Buchhalter Aranka pózol esküvője alkalmával. Abbáziában sem lehetünk együtt 1916-ban egy jómódú nyaraló családdal. Ugyanúgy, ahogy nem léphetünk be abba a mészárszékbe, ahol Goldgruber Simon pálfai (Tolna megyei) mészáros első világháborús emlékeit mesélte. Nem vehetünk részt Klein Henrik és Wagschal Rózsa esküvőjén sem, amely 1910-ben Máramarosszigeten egy igazi hagyományos zsidó lakodalom volt, és nem kérdezhetjük meg Feith Paulát sem, aki az első világháború idején ápolónőként dolgozott egy katonai kórházban. Azt azonban megtehetjük, hogy megkérünk idős zsidókat, meséljenek nekünk. Hogy osszák meg velünk régi családi képeiket, és a képeken látható személyekhez és helyekhez kötődő emlékeiket.

Miért rendhagyó ez a kiállítás, és mi a célja?

– A témaválasztás azért is rendhagyó, mert a világháborús történeteket – és egyúttal a zsidóságot is – a katonák családjának, szerelmeinek és magánéletüknek megismertetésén keresztül mutatja be. Sajátos megközelítési móddal, az oral history módszerével teszi mindezt a kiállítás. Célja, hogy az első világháború történetének egy olyan szeletét tárja a közönség elé, amely eddig kevéssé kutatott és ismert.

Beszéljünk a tárlatról kicsit számokban is: hány fotót tartalmaz, hány országból származik az anyag, és hány évi munka során készültek az életinterjúk?

– A Centropa 15 országban készített életútinterjúkat és folytatott archiváló munkát majdnem 10 évig. Ennek eredményeképpen létrejött az első olyan online adatbázis, amelyben egyszerre hozzáférhetők és kutathatók a zsidó családok élettörténetei és a hozzájuk tartozó családi fényképek. A kiállításban 4 téma szerint 20 molinó és közel 175 fotó látható. Továbbá van egy moziterem, ahol a Centropa flashanimációval a családtörténetekből készült kisfilmjei is láthatók.

A kiállítási anyag tehát négy nagy egységben kerül bemutatásra: először esküvői képek, családi képek – ahol a családok férfi tagjai első világháborús egyenruhában láthatók. Aztán zsidó nők, akik az első világháború idején önkéntes ápolónőként végeztek ápolási feladatokat. Majd zsidó férfiak szintén az első világháborúban: képek és történetek a frontról, tábori levelezőlapok, kitüntetések, zsidó katonák orvosi tevékenysége. Végül molinókon és fotókon bemutatjuk a hátországot: hogyan éltek a gyerekek ekkor, hogyan tudták hadiárvákként édesanyjukkal átélni a háború okozta veszteségeket, de azt is, hogyan nyaraltak, és töltötték a szabadidejüket ebben az időszakban. A kiállításban három család családfája és a hozzá kapcsolódó élettörténete is szerepel, amelyek különleges, első világháborús történeteket mutatnak be.

Hazánkban hány ilyen interjú született, és kik voltak az interjú­-alanyok?

– Magyar nyelven 220 interjú készült, melyekhez közel 5000 régi fényképet és dokumentumot digitalizáltunk és tettünk hozzáférhetővé honlapunkon, a www.centropa.hu-n. Magyarországon az 1910-1935 között született magyarországi és határon túli magyar ajkú zsidókkal készítettünk életútinterjúkat. Méghozzá a háború előtti életükről, rokonaikról, háborús élményeikről, a háború utáni újrakezdésről, a szocializmus évtizedeiben szerzett tapasztalataikról, valamint arról kérdeztük őket: hogyan alakult a sorsuk 1989 után.Ezt nézegetve, sok példát találunk arra, hogy a magyarsághoz fű­ző­dő hazafiúi érzés tradicio­ná­lisan áthatotta a zsidó szár­ma­zású katonák szívét…

– Erre egy interjúrészlettel tudok válaszolni, amit az egyik interjúalany mondott: „A családom történetén gondolkodva azon tűnődtem, hogy mindegyiknek az élete olyan jellemző volt a magyar és közép-európai zsidóságra. Zsidónak és egyben magyarnak tartották magukat, és amikor hadba kellett menniük, a férfiak fenntartások nélkül vonultak be katonának. A magyar hazáért harcoltak, és például a trianoni békeszerződés hatása őket is szomorúsággal töltötte el. Nagyapám az 1848-as szabadságharcban tevékenyen részt vett. A magyar haza iránti hűség és tisztelet egyébként az egész családban jellemző volt, később apám is boldogan vett részt mindkét világháborúban.”

Mely történetek a kedvencei?

– Például a dormándi Marmorstein Rudolf rabbi és az ő családja. Vagy Domonkos Miksának, a későbbi budapesti gettó hősének a regénybe illően fordulatos élete. Vagy Feith Paula rákospalotai tábori nővér, vagy az apjuk krémsajtját reklámozó szegedi Glück gyerekek. Aztán Roth Marcell, aki az első világháborúban katonaorvos volt Galíciában, elsőként tanított a kolozsvári egyetemen dupla kisebbségiként, vagyis magyar zsidóként – akit végül 1944-ben mint a Maros utcai kórház orvosát öltek meg a nyilasok. Reményeink szerint, aki kicsit is jobban megismeri, nem fogja elfelejteni ezeket a sokszor szívszorítóan tanulságos élettörténeteket…

Még mi a kiállítás különlegessége, mi az egyediség a tartalomban?

– A megjelenő képeken ott vannak a fronton harcoló hősök családtagjai is: nők, asszonyok, gyerekek, akik a háború hétköznapi hősei. A kiállítás az ő élettörténeteikre is reflektál, vagyis arra, hogyan élték át azt az időszakot, amikor a férjek és apák a fronton voltak. Milyen életstratégiákat alakítottak ki, amíg nem volt férfi a háznál, milyen beszélgetéseket folytattak egy budapesti konyhában például 1915-ben, hogyan tartották a kapcsolatot besorozott férjükkel, és miket írtak azokra a tábori levelezőlapokra, amik az életben maradás reményét adták az otthon maradtaknak. A kiállítás a háborús gyerekkort sem hagyja figyelmen kívül. Hétköznapi emberek, érzelmek, vágyak szólalnak meg fényképek és elbeszélések segítségével, melyeket aztán a háború nem hétköznapi eseményei befolyásolnak, változtatnak, vagy éppen semmisítenek meg: személyes élettörténeteken és családi fényképeken keresztül, szubjektív olvasatban.

És mi az egyediség a formában, a tárlat kialakításában?

– A kiállítás interaktivitása túlmutat a klasszikus múzeumi vitrines installációkon: a látványelemeken túl igyekszik bevonni a szemlélődőt. A kiállítás megálmodott installációja a modern technológiákra épül. Az interaktív megoldások, a Centropa által elkészített multimédiás flashanimációs technikát alkalmazó kisfilmek, a nagyméretben kinagyított képek összessége a molinókon mind-mind különleges látványt nyújtanak. A látogatót három digitális képkeret – a molinók mellett – továbbkalauzolja az első világháborús történetek és fényképek világában. A falakon, illetve a különböző installációkon betűvágás technikával összekötő szövegek informálnak a korszakról és a kiállításban említésre kerülő történelmi eseményekről.

Rendhagyó tárlatvezetés
December 4-én vasárnap déli 12 órától rendhagyó tárlatvezetést tartanak a kiállítás keretei között. Azok a túlélők mesélnek majd és kalauzolnak, akiknek a képei és történetei szerepelnek a tárlaton. A 2B Galéria ezen a napon 15 óráig lesz nyitva, így azok is meg tudják nézni a kiállítást, akik ezt hét közben eddig nem tudták. A tárlat egyébként ingyenesen látogatható december 15-ig, hétfőtől csütör­-tökig: 12-18, pénteken pedig 14-18 óra között.
(A kiállítás fő szponzora az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság)

Szubotics Mariann
2016. 12. 02.