A Böröcz testvérek által irányított 2B Galéria, híven az idosebb fiú, András egykori magyarországi tevékenységéhez, úgy tűnik, napjaink kelet-ázsiai performance-kultúrájának hiteles bemutató fórumává válhat. Böröczéknél a közelmúltban élvezhettünk egy kiváló Japanese Meeting Point című kiállítást oszakai és New York-i japán művészek alkotásainak szerepeltetésével, valamint a megnyitón két, szinte szerzetesi önfegyelemmel dolgozó hölgy, Rumiko Cuda és Kazuko Miamoto performance-át. Mifelénk, sajnos, elég ritkán nyílik mód arra, hogy akiket érdekel ez a művészeti ág, a távol-keleti kultúrákban felnevelkedett performerek eloadásaiban gyönyörködjenek. Nekem megadatott annak lehetosége, hogy New Yorkban és San Franciscóban láthattam ilyeneket: és mindannyiszor lenyűgözött az eloadásmód lágysága, az eloadók testével megkomponált, mégis illékony megjelenítése. A négy Ráday utcai galéria (2B, Ráday, Ráday IX., Erlin) összefogásának köszönhetoen napjaink koreai képzoművészetébe nyerhetnek az érdeklodok szélesebb betekintést. A november 4-i megnyitón egy kivételesen szuggesztív performer, An Chiin eloadását nézhettük meg. (Nem csupán az illendoség, hanem a jogos büszkeség is megköveteli, hogy megemlítsem: júliusban tizenhárom magyar képzoművész munkáiból nyílt Korea három galériájában kiállítás.) A koreai performer a maga átszellemült eloadásmódjával, és láthatóan befelé, önmaga testi-lelki mélytartományai, az önkontroll és a belso elcsendesülés határáig terjedo, szinte profán módon megkomponált vallásos (?) szertartásával az utóbbi idoszak számomra legkülönösebb műsorát hozta létre. A műsor rendkívül precízen, legalább öt, egymástól élesen elkülönítheto stációból felépített, a megjelenés (belépés) és az eltűnés (kivonulás) végpontokkal összefogott íve, megítélésem szerint, bárki által átélheto volt. Újra megtapasztalhattam, akár korábban a japán hölgyeknél, hogy a keleti performerek lelki titkaikat megtartják legbelül, az azokkal történo tusakodás nem nyilvános, belso ügy.
Kifelé, nézoik felé viszont szolgálnak. Közszolgák módjára adnak elo magatartási és viselkedési példagyűjteményeket.
A víz (is) kiemelt fontosságot kapott An Chiin műsorában (a performance alatt a terem és az eloadás háttérfalán mozgásban lévo vízrol láttunk videofelvételt), de a 2B elso termében egy 2004-es performance- és installáció-projektrol láthatunk kiváló fotót Joo Dongjotól, a harmadik teremben pedig a falra vagy a vizeskannák falára visszafelé írt szövegeket fordíthatunk olvasható formátumba, ha megfelelo szögben követjük a vízfelszínen történo tükrözodésüket.
Érdekes és örvendetes, hogy az egyes tárlatok anyagainak jellege, az azokban bemutatott művek csoportjai különbözo stílusirányzatokat képviseltek. Aki mindegyiket végignézte (az egyes kiállításokat nem egyszerre zárják be, tehát beszámolóm megírása után már nem tekintheto meg mindegyik), elég megbízható képet alkothat arról, milyen problémák izgatják manapság a koreai képzoművészeket. Nekem örvendetes tapasztalatot jelentettek például Csong Jeonmin művei (ha jól emlékszem, az Erlin Galériában), akinél például Tapies egykori munkáival véltem felfedezni rokon vonásokat.
(Szegmens – koreai kortárs kiállítások és performance a Ráday utcában. 2B Galéria, Ráday Galéria, Ráday IX. Galéria, Erlin Galéria.)
Antal István
2007. november 23., 47. szám