Összeállnak egyszer a láncszemek?

A holokauszt lenti áldozatainak titokzatos története elevenedik meg a fővárosban.

Miért akart segíteni a salernói püspök 51 Zala megyei magyar zsidónak? Hogyan juthattak Lentibe a hamis anyakönyvi kivonatok? Ezekre és még sok egyéb kérdésre keresett választ az a kiállítás, amely Budapesten, a Ráday utcában, a 2B Galériában egy különleges, Lentihez kapcsolódó holokauszttörténet újabb fejezetét nyitotta meg.

Nem szokványos kezdés

Már a megnyitó sem hasonlított semmire, ami egy kiállításon ilyenkor lenni szokott: dokumentumok, fotók, rajzok, filmek, gyerekszínházi performansz, olaszos hangzavarban szövődő barátságok, mediterrán lazaságban könnyekig meghatódó szónokok, sok fiatal, csillogó szempár, lelkes tanárok. Ugyanakkor a tablókról döbbenetes tények, 13 magyar zsidó család kiirtásának tragikusan hiteles története zuhant ránk, a jelenlévők többségéről pedig kiderült, mind azon munkálkodnak, hogy legalább az elpusztítottak emléke megmaradjon. Az Altavilla Silentina – Lenti című kiállítás célja az volt, hogy a látogatók elé tárja, mit sikerült kideríteni, és azt is, amit nem. Abban a reményben, hogy hátha akad még valaki, aki véletlenül folytatni tudja a történetet, össze tudja kötni a sok hiányzó láncszemet.

Berta Ági Nápolyban élő magyar történész-tanár olasz diákok között a kiállítás megnyitóján Fotók: Osváth Sarolta

51 magyar név

Nico Pirozzi Olaszországban élő holokausztkutató újságíró a jeruzsálemi Jad Vashem intézetben felfedezte, hogy egy olasz kis településen, Altavilla Silentinában a népességhez képest sok zsidó lakott a vészkorszak idején. Az 51 név mind magyar volt. Kiderítette, hogy Magyarországon, Zala megyében, Lentiben élt magyar zsidók nevei, akik soha nem is jártak Altavilla Silentinában. Nyilvánvaló volt, hogy hamis papírokról – konkrétan anyakönyvi kivonatokról – lehet szó, amelyek minden bizonnyal a magyar zsidók megmentését szolgálták. De ki és hogyan szerzett ilyen iratokat, milyen úton-módon jutottak el Magyarország egy távoli településére?

A véletlen talán az egyik legfontosabb szereplője az embermentő történet felgombolyításának. Hiszen, milyen csillagállás kell ahhoz, hogy az olasz kutató-újságíró és egy Nápolyban élő magyar történész-tanárnő, aki éppen Lentiből származik, összetalálkozzon? Hogy az a könyv, amit Nico Pirozzi erről írt, éppen Berta Ági kezébe kerüljön, és indíttatást adjon neki, hogy utánajárjon, mi is történt Lentiben? Hogy erre a falu miért nem emlékszik?

Berta Ági és Nico Pirozzi Olaszországban élő holokausztkutató

– Falum 51 zsidó lakosát a hamis olasz születési kivonatokkal „igazolt” olasz állampolgárság 1943-ban még megvédte volna a deportálástól, de ezek az emberek – bízva talán a magyar államban – nem költöztek el Szlovéniába, az akkor olasz fennhatóság alatt álló biztonságosabb területre. Ez lett a vesztük, mivel ősszel Olaszország megkísérelte a kiugrást a náci szövetségből, s a németek ezek után már nem vették figyelembe az okmányokat. A nőket, az öregeket, a gyerekeket először a zalaegerszegi gettóba, onnan pedig Auschwitzba deportálták, míg a férfiakat többnyire munkaszolgálatosként küldték a halálba a keleti fronton. Nagyon kevesen élték túl, és a túlélők sem jöttek vissza Lentibe, hanem Budapesten, Izraelben vagy Amerikában próbáltak új életet kezdeni – emlékeztetett Berta Ági, aki a kiállítás megnyitójára népes olasz küldöttséggel érkezett Nápolyból. Köztük Nico Pirozzival, aki könnyekig meghatódva fejezte ki örömét.

– Boldog és büszke vagyok, hogy itt lehetek – mondta. – Az a történet hozott ide, amellyel több mint tizenöt éve találkoztam, s amely mára áttörte Európát és az egész világot, mert mindenhová elvezetnek a szálak. Nagyon örülök, hogy a Lauder-iskola diákjainak most már átadhatom ezt a még mindig sok titkot rejtő történetet, hogy folytassák és tárják fel az igazságot, amíg lehet, amíg vannak élő tanúk és elérhető tárgyak, dokumentumok. A múlt valóságos megismerése minden nemzedék számára fontos tanulságul szolgál, kötelességünk az általunk megszerzett tudást, információt nemzedékről nemzedékre átörökíteni. Bízom benne, hogy a fiatalok, a nápolyi és a Lauder-iskola diákjai folytatják a kutatást, és a valóság puzzle-darabjai egyszer mind a helyükre kerülnek – hangsúlyozta.

Emberi történetek

Horányi Gábor, a Lauder Javne Iskola igazgatója szerint semmi sem segít jobban megismerni a világot, mint az emberi történetek, amelyek – mint ahogy ez a projekt is bizonyítja – valószínűleg még sok-sok más történet felfejtéséhez is elvezetnek bennünket.

A Lauder Javne Iskola vendégeként érkezett Budapestre Daniela Costa, a Scuola Secondaria di Primo Grado Belvedere igazgatónője és tizenöt diákja. Azt is megtudtuk, hogy a történet a budapesti Lauder-iskola tanáraihoz és diákjaihoz a Zalai Hírlapban – Arany Horváth Zsuzsa tollából – megjelent újságcikkeknek és Cseresznyés Tündének, a Muravidéki rádió riporterének, valamint a Facebook-bejegyzéseknek köszönhetően jutott el. Így jött létre az a kapcsolat, amelynek köszönhetően az iskola diákjai kutatni kezdték a Lenti-Altavilla Silentina közötti összefüggéseket, amely egy nápolyi tanulmány­úttal folytatódott. Berta Ági segítségével találkoztak Nico Pirozzival, eljutottak az olasz kis faluba, ahonnét a hamis iratok szerint a magyar zsidók származtak, megnézték a második világháborús emlékhelyet, eljutottak a Campagna gyűjtőtábor emlékmúzeumába is, amelynek anyagából kiderült, hogy a történetben fontos szerepe van Giuseppe Palatuccinak, Campagna püspökének és rokonának, Giovanni Palatuccinak, Rijeka rendőrfőnökének is. Nagy élmény volt a diákok számára az iskolában tett látogatás, amelyet most – a kiállítás alkalmából – az olaszok viszonoztak.

Mint Berta Ági elmondta, a nápolyi önkormányzat kulturális bizottságának vezetője Nápoly önkormányzata nevében „testvérvárosi” kapcsolat létesítését hitelesítő emlékplakettet adott át nekik.

A Lauder-iskola színjátszóinak bemutatója a rendezvényen

– Szerettük volna, ha ez létrejön Lenti, Zalaegerszeg, Nápoly és Altavilla Silentina között, de sajnos eddig nem sikerült – tette hozzá. – Nagyon sokat jelent nekem, örök emigránsnak és örök magyarnak ez az esemény. Híd a két hazám között – fogalmazott a Lentiből elszármazott tanárnő, aki elárulta, hogy Olaszországban városról városra vándorolni fog a kiállítás anyaga.

Nagy álma, hogy Lentiben is megismerhessék a történetet, és emlékezzenek az áldozatokra.

RAJZOK, FOTÓK, VERSEK ÉS DALOK,VALAMINT EGY DOKUMENTUMFILM
A kutatás most itthon, Magyarországon folytatódik, a Lauder Javne Iskola tanulói a nápolyi gyerekekkel közösen göngyölíthetik tovább az emlékezés fonalát. Ennek volt új fejezete az a kiállítás, amely május 15-én zárult. A nápolyi és a budapesti diákok erről a történetről szóló rajzain, fotóin, versein, dalain kívül a látogatók megtekinthették Jávor István dokumentumfilmjét is, amit Budapesten, Lentiben, Nápolyban, Lendván és Altavilla Silentinában forgatott.

Osváth Sarolta
2018. május 17.