Élménybeszámoló a Perfomedia-fesztiválról
Rokonság és idegenség, félelem, birtoklás és értelmezési nehézségek. Efféle képzetek merülhettek fel azokban, akik ellátogattak a PERFORMEDIA 2013 idei, Budapesten megrendezett programjaira. Ahogyan már itt a blogon is hírt adtunk róla (lásd a korábbi bejegyzések között: „Meghökkentő művészet élőben – Betekintés az olasz performansz- kultúrába”), idén a 2B Galéria, az A38 hajó és a Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum adott otthont a háromnapos rendezvénysorozatnak, amelyet Emilio Morandi olasz grafikus- és performansz-művész és Swierkiewicz Róbert kezdeményezése nyomán született meg. Az öt országból érkező, több mint 12 művész sokoldalúan és egyedi eszközökkel fordult a mindennapi élet egyszerű és olykor rejtelmes kérdéseihez.
Olyan művész is akadt (Paolo Bottari), aki igazi magyar csemegével készült, a Pál utcai fiúk irodalmi inspirációjából kiindulva építette fel érzékeny, finom gesztusokkal operáló performanszmunkáját. Érdekes módon a performansz jellemző műfaji sajátosságaitól eltérően több olyan előadással is találkoztunk, amelyek narratív elemekből dolgoztak, egész kis történet rajzolódott ki a rövid jelenetekből. Ez jellemző a Nemecsek haldoklását felidéző Bottari-munkára is, de még inkább Analia Beltran I Janes és Pedro Diaz performanszaira. A spanyol művésznő és kanári szigeteki párja egyszerűen, frappánsan, mégis látványosan mutatta be a férfi-nő kapcsolatok komplementer feszültségeit, az apró játszmáktól az értelmezés és egymás értésének nehézségeivel – és olykor képtelenségével – foglalkozó munkáikban. A fesztivál során bemutatott mindkét performanszmunkájuk kifejezetten erős érzelmi töltettel bíró, megrázó és elgondolkodtató darab, amelyek a létezés és a kapcsolatok alapvető mozgatóira, a jelenségek mögötti feszültségekre kérdeznek rá.
Olasz részről a két szervező, Emilio és Franca Morandi ezzel szemben a közönség bevonásával hajtotta végre álarcos performanszát, két változatban (Fitness, Mask). Egy másik kiemelkedő érdekességet a két alkalommal is fellépő Ezio Bianchi-Paolo Conti-Sonia Menichelli formáció performanszai szolgáltatták. A „bőrváltás” című, a nyitónapon a 2B Galériában bemutatott munkájukban a testüket átlátszó fólia-burokba borították be, és így, szürreális figurákként járták be a teret, majd nagy nehezen levedlették második bőrüket. Shozo Shimamoto világhírű olasz performanszművészről pedig az A38 hajón emlékeztek meg egy performanszukban. A két férfi a radikálisan minimalista japán kifejezésmódot – és magát Shimamotót – idéző, fehérre mázolt arcú gesztusszínháza a harlekin-figurák tragikumát is eszünkbe jutatta.
Összességében tehát a három nap során három különböző helyszínen egyöntetűen izgalmas és igényes performanszokat láthattunk. Az efféle, lelkesedésből, alulról szerveződő fesztiválok küldetése, hogy felhívják a figyelmet e művészet értékeire, és széles körben népszerűvé tegyék a magyar közönség körében is. A szervezők reményét is tolmácsolva bízom abban, hogy a PERFORMEDIA 2013 tett valami emlékezeteset e nemes cél érdekében.
Szirmai Anna
2013. 07. 7.