Közép európai képzőművészek animációs filmjei a 2B Galériában
A 2B galériában a nyár beköszöntét egy sajátos új kiállítás megnyitása jelentette. Különleges összefoglalás ez, képzőművészet, de persze megint másképpen, és térben és időben is csoportosítva a dolgokat. A bemutatott munkákat képzőművészek készítették, de nem valóságos térbeli vagy sík munkák, csak mozgó képsorok ezek, talán filmeknek nevezhetnénk őket, de nem a hagyományos értelemben, vagyis itt nem a megszokott, elmesélt történeteket kell keresnünk, a dolgoknak másképpen van eleje, közepe és vége, mint a moziban szokás. Egész közép-európából válogatott a kiállítás rendezője, cseh, lengyel, német, szlovák és magyar alkotók animációs filmje és/vagy installációja kerül bemutatásra. Úgy is csoportosíthatnánk az alkotásokat, hogy rendszerváltás előttiek és utániak. De a bemutatott technikák szerint is válogathatnánk külön, analóg és digitális technikájú alkotásokra. A cél annak a médiumnak a bemutatása, amely ugyan nem vált önálló képzőművészeti műfajjá, de a film születése óta foglalkoztatja az alkotó embert. A kiállítás látványa ezért is eléggé különös. A falak mellett körülbelül mellmagasságban nagyméretű lapos TV monitorok villódznak, belőlük mindenféle kilógó zsinórok vezetnek a földön fekvő kis lapos dobozokba. (én tudom ezek DVD lejátszók, de a szituáció eléggé szokatlan.) A monitorok körül a falakon további részleteket bemutató képek, képsorok. (Sehol egy szék, vagy valami ülőalkalmatosság, csipsz és popkorn sincs, -persze ez nem multiplex-, hiába a művészetért szenvedni kell itt is.) Háy Ágnes analóg munkája, a Gyurma-Színház-Hamburg Filmekből készített rövidített mű egyszerre mutatja be a szerző analóg animációban szerzett jártasságát, és a téma megközelítéseinek különböző lehetőségeit. A számomra legismertebb Waliczky Tamás Marionettje, összeomlás sorozata látható. David Mozny bukaresti fotósorozatának alapján készítette, és a szürke panel és a belőle konstruált high tech képsorok ellentétére építi munkáját. Frantisek Skala analóg filmje a múltról, utazásról elmélkedik olajfestmény animációjában. Vladimír Havrilla bár digitális munkákat készít, most mégis egy korábbi analóg filmet hozott, figurái tüneményekként lebegnek és tűnnek el a külvárosi teniszpálya csíkjai fölött. Daniela Krajcova külhoni menekültek történeteiből készít lírai dokumentarista képsorokat. Robert Seidel organikus formái folyamatosan változnak. Lutz Dammbeck kietlen sivár világából nincs kitörési lehetőség. Piotr Bosacki minimalista labirintusában sokáig bolyonghatunk. Franciszka és Stefan Themerson filmjének a zene mozgóképpé váltása a célja igen tudományos megközelítésmóddal. Hát ennyi, de nézve sokkal élvezetesebb, a nyár hátralévő részében, akár több részletben is megtekinthető a kiállítás.
Knox
2010. július 9.