A 2B Galéria az elmúlt évtizedben egyedi programot épített fel. Böröcz László minden tavasszal olyan kiállításokat szervez, amelyek a zsidó vallási tradíció szövegvilágából indulnak ki, de nem illusztrációként, hanem értelmezési keretként kezelve azt, a hagyomány és a kortárs képzőművészet találkozásának kísérleteként. Az idei konceptuális kiállítás, a Mózes madarai, egy kevéssé ismert midrási epizódot állít a fókuszba.
A téma a zsidók negyven éves pusztai vándorlása során kapott égi manna történetéhez kapcsolódik. A bibliai elbeszélés szerint minden reggel annyi mannát gyűjthettek, amennyire aznap szükségük volt, kivéve szombaton, mivel pénteken dupla adag hullott az égből. A pénteki két adag manna emlékére teszünk a sabati asztalra a mai napig két barheszt.
A midrás szerint két lázadó, Dátán és Ávirám péntek éjszaka az aznap gyűjtött mannát szétszórta a tábor körül, hogy másnap úgy tűnjön, mintha szombaton is hullott volna, ezzel meghazudtolva Mózes tanítását. Az éjszaka folyamán azonban madarak érkeztek, és mindent felcsipegettek, így a nép Mózesbe vetett bizalmát nem sikerül aláásni.
A kiállítás legfőbb erénye, hogy nem próbálja a történetet illusztratív módon rekonstruálni, az elkészült művek a narratíva motívumait, a madarat, a hulló mannát, a lázadás gesztusát csak kiindulópontként használják, így a midrás inkább gondolati tér, mintsem ikonográfiai program.
Láng Orsolya grafitrajza a történet főszereplőit, Dátánt és Ávirámot portré-tanulmányként gondolja újra és állítja középpontba. A rajz sűrű vonalhálókból álló nyugtalan felülete erős mai figurális jelenetként működik, meglepően hétköznapi módon közelít a bibliai figurákhoz, emellett láthatóvá teszi és a jelenbe emeli a történet mögötti erkölcsi feszültséget, a lázadás és a hit közötti konfliktus pedig pszichológiai drámaként jelenik meg. A két férfi arca szigorú, zárt, szinte makacs kifejezést hordoz, jól érzékeltetve a történetben betöltött szerepüket, az ellenállást és a kételyt.
Szilágyi Lenke kompozícióján fekete sziluettként megjelenő karakteres, kalapos figurák egymást követő mozdulatokban jelennek meg, mintha egy folyamat állomásait látnánk egymás mellé rendezve. A hullámzó háttér repkedő madarakkal a klasszikus árnyjáték vagy papírkivágás esztétikáját idézi a történet folyamatát ábrázolva, amelynek következményeit végül a madarak jelenléte fordítja vissza.
Szemző Zsófia Merülés és repülés című képe szimbolikus, szinte kozmikus értelmezést kínál, a madár motívuma nem cselekvő, inkább nyugodt, ikonikus forma, amely az égi térben lebegő felhő és a földi, organikus formák között közvetít.
Fischer Judit három kisebb pasztellszínű képből álló munkája visszafogott vizuális gondolatsort alkot, hangulatokat és asszociációkat kínálva csendes ellenpontot képez a kiállítás erősebben figuratív darabjai mellett.
Szíj Kamilla nagy méretű vonalhálós rajza egyfajta vizuális meditációként működik, ahogy a középső ovális forma egy magra, tojásra vagy valamiféle zárt testre emlékeztet, a hátteret alkotó fraktálokkal szinte matematikai rendszer benyomását keltve.
Wächter Ákos M.A.N.N.A. című rajza régi négyzethálós papíron jelenik meg, amely már önmagában is hordoz valamiféle talált tárgy jellegű múltat, és a kissé megsárgult felületre kerül a fekete, tiszta vonalakból összeálló figura, kimonóján madaras ornamentika, mellkasán mintegy márkajelként egy nagy M betű, egyszerre idézve meg a képregény, a popkultúra és a dekoratív illusztráció világát.
Rácmolnár Sándor madaras óráin a madárcsőr a mutató, így a kiállítás egyik legironikusabb és konceptuálisabb munkájává válik, hogy a történet egy kevésbé nyilvánvaló aspektusára reflektáljon, az ismétlődésre, ahogy a hagyomány szerint a mannát minden nap újra össze kellett gyűjteni. A hat apró falióra lazán elosztva jelenik meg a falon, egyfajta csillagképként vizuális térképet alkotnak, mint apró szemcsék, a manna széthulló sokaságát idézve.
https://www.facebook.com/v18.0/plugins/post.php?app_id=432764123939793&channel=https%3A%2F%2Fstaticxx.facebook.com%2Fx%2Fconnect%2Fxd_arbiter%2F%3Fversion%3D46%23cb%3Df6045931ca74e5b9a%26domain%3Dkibic.hu%26is_canvas%3Dfalse%26origin%3Dhttps%253A%252F%252Fkibic.hu%252Ff66034c2b6b03ce23%26relation%3Dparent.parent&container_width=826&href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fborocz.laszlo.3%2Fposts%2Fpfbid02YZSCCKHKWTyvQ5LRDf2NqNT3TrBygQUcPZMbTiBdvC37sv6EFL3o61UtFshfFWBXl&locale=hu_HU&sdk=joey&show_text=true&width=450
Orosz Fanni Transz című sötét tónusú, minimalista képe éles kontrasztot alkot a kiállítás többi figuratív vagy narratív munkájával. Üres, távoli horizont felé tartó tájat idéz, amelybe néhány fehér, vékony vonal metsz bele egy közös pontból indulva a történeti motívumot teljesen lecsupaszítva.
Roskó Gábor szobra egyszerű eszközökkel dolgozik, a falra rögzített tárgy valójában hétköznapi használati eszközök, fa vállfa, vágódeszkára emlékeztető forma és egy villa összeillesztéséből áll. Az így létrejövő alak stilizált figurát idéz, mintha egy emberi test vagy primitív bálvány állna a falon.
A kiállítás leginkább technológiai jellegű darabja Július Gyula Csipegetés című installációja. Az áttetsző plexidobozba zárt szerkezet első pillantásra laboratóriumi eszközre vagy kísérleti modellre emlékeztet. A hozzá tartozó játékos baromfiudvar festett figuráit a művész új kontextusba helyezte, ahol ennek a mesterséges világnak a résztvevői egyfajta miniatűr színpadon gyűlnek egy fontos esemény köré.
Kósa Gergely Elmélkedés című munkája a történet motívumait formálja egy sajátos, szinte emblémaszerű képi struktúrába, ahogy a világos központi forma és a köré rendeződő madarak együttesében az esemény lenyomatát látjuk, nem magát a történetet, hanem annak vizuális emlékét.
A kiállítás vizuális súlypontját Uri Asaf két nagy méretű festménye adja, a Mózes madarai a címadó motívumra reagál, míg az Ég, föld, pokol tágabb metafizikai horizontot nyit meg. Az utóbbi kép három részre tagolt kompozíciója egyfajta fejtetőre állított oltárképként is olvasható, miközben idézi a szakrális kép szerkezetét, annak hierarchiáját is feloldja, a festmény így egyszerre utal a vallási kép hagyományára és a kortárs festészet autonómiájára. A művész megfogalmazása szerint ebben a munkában sikerült új festői hangot találnia, és valóban, a kép a kiállítás egyik legerőteljesebb vizuális állítása. Nem véletlen, hogy a megnyitó egyik látogatója, Kácsor Zsolt író is éppen Láng Orsolya és Uri Asaf munkáit emelte ki kedvencei között.
A kiállításon szereplő művészek: Uri Asaf, Böröcz András, Fischer Judit, Július Gyula, Kósa Gergely, Láng Orsolya, Orosz Fanni, Rácmolnár Sándor, Roskó Beáta, Roskó Gábor, Szemző Zsófia, Szilágyi Lenke, Szíj Kamilla, Takács Máté és Wächter Ákos különböző generációkat és művészeti nyelveket képviselnek. A heterogén anyagot a közös kérdés tartja össze: hogyan lehet a vallási hagyomány szövegét kortárs vizuális gondolkodás tárgyává tenni? Így a kiállítás semmiképpen nem a bibliai történet képzőművészeti feldolgozása, sokkal inkább annak példája, hogy a midrás mennyire közel áll a kortárs művészet gondolkodásmódjához, hiszen mindkettő ugyanazzal a gesztussal dolgozik, újraolvas, kiegészít és a szöveg peremén keresi az értelmezési lehetőségeket.
A Mózes madarai című kiállítás április 2-ig látogatható a 2B Galériában (Budapest, Ráday utca 47.).
Rubin Eszter