A 2B Galéria egyik fő érdeme, hogy szinte mindig közösség köré építi azt, amit a kiállítással el akar mondani. Ilyen kiállításokat rendezett Böröcz László a hagyomány és történelem köré (56-os szobrászok, Nemzedékek és Emlékezet, legújabban a Tárt karokkal stb.) a családok köré (a Fekete, a Baksa-Sós család stb.), de ilyen a Szabó Lajos-kiállítás, ilyenek a gyerekeknek szervezett bábelőadások, gyerekfoglalkozások. És ilyen a zsidó sors (Örkényi-Strasszer), a zsidó történelem (TRANSZPORT- a bevagonírozott ház, Böröcz András és Rajk László holokauszt emlékmű terve), a zsidó kulturális hagyomány (Körner-könyvbemutató), a héber betűk kabbalista értelmezéséből születő művészet (Jakovits héber betűi, Jaki 100 éves). A 2B Galéria mindig más, mégis ugyanaz az iránya.
Most pedig itt a Macesz-kiállítás, ami talán úgy keletkezett, hogy Böröcz László fölkért néhány művészt, hogy saját képnyelvükön értelmezzék, mit jelent nekik ma, 2016-ban a macesz mint olyan. A macesz mint tárgyi alakzat: Böröcz András. A macesz és az ostya, vagyis a zsidó-keresztény párbeszéd, együttélés: Július Gyula. A macesz mint hagyomány és művészet: Šwierkiewicz Róbert, Kicsiny Balázs. A macesz mint negatív szimbólum: Roskó Gábor; a macesz mint költészet: Tóth Gábor; a macesz mint antikenyér: Rajk László; a macesz mint kőtábla: Vészi Tamás.
Rajk László Hiányzó kenyér című művével kezdem, mert maga a durva aktualitás. Nyilvánvalóan a Hiányzó-sorozat része. Az eddigi művek a hiányt „ellopott történelemként” jelenítették meg.[1] Itt viszont elsődlegesen a macesz ellentéte, a kenyér jelenik meg, míg a macesz ideaként belőle „kel ki”. Mintha a kenyér a maceszideán kotlana. A képen egy félbevágott kenyeret látunk, a kép címe is Hiányzó kenyér – mintegy a Magritte-pipára rímelve. Ahogyan ez utóbbi sem vicc, hanem a szó képe, jelentése és valós volta közti elcsúszás képi-kognitív megjelenítése, úgy a Rajk-mű is a látszat és a mögüle hiányzó valóság feszültségét ábrázolja. A macesz valóban keletlen kenyér, ám a keletlen kenyér rossz kenyér, és nem macesz. A kenyér Magyarországon sokáig a Szent István napjára erőszakolt Alkotmány ünnepének a „logója” volt. Szent István ünnepe azonban sehogyan sem pótolja a hiányzó alkotmányt, ahogyan a több mint sokaknak hiányzó kenyeret sem.
Rajk László: Hiányzó kenyér, 2016, ceruza, papír, 29×41 cm
A peszachi macesz szabadulásünnepként való értelmezését Tóth Gábor műegyüttese a költészet felé tágítja. A Himnusz, Ady, Kassák, a Szózat stb. egy-egy sorát írta föl egy-egy maceszlapra, s a Szózat első sorát szignált maceszképpé merevíti a videón. A jól ismert verssorok az olvasás tempójában peregnek. Mikor elfogyni látszanak, a művész összetöri, és magába tömi a már emészthetetlen romhalmazt. Drámai jelenet.
Šwierkiewicz Róbert: Összkomfort, 2016 vegyes technika, papír, 53×43 cm
Erre jól interferál Šwierkiewicz Róbert Összkomfort című kollázsa. Minden együtt – üzeni a jóléti társadalom felől. És tényleg minden együtt, vallja immár komolyan a művész. A kép felső két vízszintes sávja: cím, szignó, és a macesz szintén vízszintes képe mintegy bejelenti a művet, akár egy darabban a kikiáltó. A nagyobb, függőlegesen tagolt rész maga a négyfelvonásos mű. A valódi tagolást a Dávid-csillag szimmetriatengelye adja. A mű alapszíne a sárga és a zöld, vagyis sárga és sárga+kék. A zsidó vallás két alapszíne. Balról jobbra haladva: egy tipikusan chagalli, zöld szakállas rabbi, előtte: a könyv. Előtere a Kassák fordításában megjelent Cendrars Portré című Chagall-vers. De lehetne Soutine is vagy más, hiszen a Portré az École de Paris főleg kelet-európai zsidó művészek lakta La Ruche-ának hangulatát idézi – kegyetlen-őszintén.[2] Ezt a verset csipkedi a 135. zsoltár héber betűs madara – már a szimmetriatengely túloldaláról. A 12-21. vers az Úr dicsérete és a pogány bálványok – az emberi kéz alkotásainak, így a művészetnek is – az elutasítása. A Zsoltár-madárka a negyedik sávban a prémbundás, kezében kiáltványmaceszt tartó, nagyvárosi Beuys kalapjáról röppen fel. Igazi Peszach, igazi Szabadságünnep – 2016-ban.
Július Gyula ötrészes alkotása (Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért – Kovásztalan I-V.) elvontabban és játékosan közelíti meg a kérdést. Állítása szerint a keresztény ostya és a zsidó macesz egy anyagból van, hiszen mindkettő kovásztalan. Ez az alsó hang. Ennek felhangja – megítélésem szerint – a két vár: a maceszból készült vár és az ostyavár. Talán Averroësre utalva, aki a három monoteista vallást egy várhoz hasonlítja, amelynek lakója az Egy Isten, s amelynek három kapuján ugyanahhoz lép be zsidó, keresztény és muszlim hívő. A játékossághoz pedig még annyit, hogy a korongok kivágásakor megmaradt tészta Church snack – Csokis ministráns csemegeként, 100 grammos csomagokba kiszerelve kapható. Összkomfortos ostya – Šwierkievicz-cel szólva.
Kicsiny Balázs installált festménye – egy terített asztalt látunk sakktábla mintájú kövezeten, négy vendéggel – szintén a tágító értelmezés felé megy, vagy inkább vezeti, viszi a nézőt. Négy vendég, négy pár kéz, mind kicsit más kéztartással, négy lakattal, négy maceszcipó kinézetű tányéralátéttel. Itt minden elem fontos: a négyes szám a klasszikus négytagú család, a zsidó vallásban azonban az istennév és a peszachi, a számok szimbolikus jelentését elsoroló énekben a négy ősanyát jelenti; a kéz az emblematikus áldó kéz; a maceszcipó pedig a a szombat esti kalácsot idézi. A szabadság-szabadulás ünnepén a lakat, amely mind a négy pár kéznek „jár”, a hiányos ellenszédertálat jelentheti.
Kicsiny Balázs: Macesz, 2016, tus, akvarell, papír 21×30 cm
Vészi Tamás puritán Macesz/kő/táblája a komoly játékos, művészi vonalat képviseli. A macesz törékenysége a kemény és ellenálló kőfelszínre dolgozva először meghökkent, épp ezért el is gondolkoztat. Először van a pászka, és utána, ennek következményeként a tízparancsolat. Először a szabadulás, utána a rendszabó törvény.
Böröcz András, igazi Erdély-tanítványként, fafejesként, indigósként az adott anyagból indul ki.[3] Ahogy annak idején, a 70-es években: szénpor, homok, papír stb. Most a „macesz” a feladat. Ebből indulunk ki, ezt csavarjuk-tekerjük egészen addig, amíg formává nem lesz. A macesz most vetítővászon. A projektor helyett legyen gyertya (=ünnepi fény), a vászon, amire vetítek, pedig macesz, amely itt ruhacsipesz-lábakon áll (sutaságával kicsit a bugyuta rajzfilmeket idézve). A fény árnyékot vet. Maceszprojektor esetében maceszárnyékot. Ha kissé hátrébb lépünk, mintha oltár előtt állnánk, ahol a gyertya fénye a maceszon átszűrődve a nagyobb árnyékra irányítja a figyelmet. A második Böröcz-fotón a maceszlapot vízszintesen, tehát „helyesen” látjuk. Hiszen a széderesten a szertartás során így „működik”. A háromrétegű macesztartó abroszban vagy akár a másképp elhelyezett, de mindenképpen egymástól elválasztott három maceszlapot ezekkel a szavakkal emelik a magasba: „Jelenleg mint rabszolgák, a jövőben mint szabadok, üljük meg az ünnepet.” A rojtos és ruhacsipeszlábakon álló maceszabrosz nekem ezeket juttatja az eszembe.
Böröcz András: Macesz, 2016, vegyes technika, 25×27 cm, fotó: Standovár Júlia
Ezt az írást egy személyes történettel zárnám. A bejárattól balra látunk egy kis csomagocskát, a következő felirattal: REDES OG OT. Hm. Elgondolkodik az ember. Ám tudva, hogy Macesz-kiállításon járunk, az értelmetlen szöveget elkezdjük fordítva olvasni. Hát persze: Seder to go – vagyis: Széder, elvitelre. Mi ez? Már ez is, a macesz is, az ünnep is áru? Hát persze, kedves művészetfogyasztó! Miért, a karácsony, az mehet? És újabb fordulatként: Böröcz László azt mondja nekem: Vidd haza, Ágnes. Micsoda? Elvigyek egy kiállítási tárgyat?
Itthon értettem meg: IGEN.
Szabó Eszter Ágnes: Redes ot og, 2016, pászka, vegyes technika, 10x10x3 cm
[1]Mándy Stefánia, Az ellopott történelem, Typoex, 1992, Rajk László, Hiányzó paragrafus – 1. § Magyarország: köztársaság, Hiányzó hős, Hiányzó sors- Auschwitzi falak. Ez utóbbiról lásd írásomat:Nem a halál öl, „Balkon”, 2012/5.
[2]Párizsi művész- és nyomortelep a vágóhíd szomszédságában. Itt lakott többek között Modigliani, Chagall, Soutine, Kikoine, Rippl-Rónai, Epstein, Archipenko – és Cendrars, akinek idézett verse is innen meríti ihletét.
[3] Fafej: Fantáziafejlesztő Gyakorlatok, InDiGo: InterdiszciplinárisGondolkodás Erdély Miklós művészetpedagógiai akciós csoportjai. Ehhez lásd: Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, INDIGO, Budapest, 2008.
Horváth Ágnes
2016. május