Zalaegerszeg, Nagykanizsa – Tavasszal indult útjára a Stolpersteine akció Magyarországon, mely tegnap Zalába érkezett. A nemzetközi program keretében emlékező köveket helyeznek el a zsidó elhurcoltak lakhelye előtt.
Gunter Demnig kis furgonnal, munkásruhában érkezett, flexet, vakolókanalat vett a kezébe, a járdából kivágott egy kis darabot, majd elhelyezte a réztáblát: itt lakott egy jóravaló ember, akit elpusztított egy ideológia. Nem szó szerint ez áll persze a táblán, hanem a zsidó vallású ember neve. A kölni művész mára 269 német, 10 osztrák és 11 magyar településen 12500 táblácskát illesztett a macskakövek közé vagy az aszfaltba. A civil kezdeményezés célja, hogy e módon emlékeztessen a fasizmusra, a holokausztra. Zalaegerszegen tegnap délután először a Vörösmarty utcában került a helyére a tábla, néhai Junger Mózes rabbi utolsó szabadon választott lakhelye elé.
A megyeszékhelyi délutáni események csendes szavú emlékező beszédekkel folytatódtak. Gyutai Csaba alpolgármester a város nevében és négygyermekes apaként is hitet tett amellett, hogy soha nem történhet meg újra az a szörnyűség, amire ezek az apró kövek emlékeztetnek. Ezután Németh László, a Zala Megyei Levéltár történésze idézte fel azok alakját, akik mostantól így is helyet kapnak a városi históriában.
Közlekedési akadály miatt kissé késve érkezett meg a nagykanizsai Zrínyi utcába, az emlékező macskakövek elhelyezése alkalmából rendezett ünnepség első állomására tegnap délelőtt Gunter Demnig német művész, ám azonnal a tettek mezejére lépett. Körfűrésszel és fúróval percek alatt kivágott egy téglalap alakú részt a Zrínyi 33. szám alatti ház előtti járdából, majd beleillesztette a két előre elkészített botlókövet . A betonkockákra applikált réztáblákon dr. Winkler Ernőnek, illetve fiának, Winkler Gábor Lajosnak neve, születési ideje, elhurcolásának napja olvasható.
– Felesleges azzal kezdenem, hogy ez az akció nem ad örömre okot – hangsúlyozta a munka befejezésekor Gunter Demnig. – Azt, hogy mégis mit jelent, egy férfi fogalmazta meg, akit annak idején a szülei Angliába menekítettek az üldöztetés elől, és sok év után látogatott el a szülőföldjére, Németországba. Mint mondta, nem állíthat sírköveket a szeretteinek, hiszen Auschwitzban füstté váltak, nincs sírjuk – de úgy érzi, miután egykori lakóházuk előtt elhelyeztük ezeket az emlékező macskaköveket, immár megnyugodva térhet vissza Angliába. A kezdeményzés elnevezése – Stolpersteine- pedig nem a tényleges botladozásra utal, hanem arra, ha találkozunk ezekkel a réztáblákkal, szívünkkel-lelkünkkel botlunk, hiszen olyasmivel találkozunk, amit nem lehet feldolgozni. De mostantól itt állnak a nevek. Hiszen egy ember csak akkor hal meg, ha a nevét is elfelejtjük.
Ezt követően Cseresnyés Péter, Nagykanizsa alpolgármestere mondott beszédet, melyben a II. világháborúba elhurcolt kanizsai zsidók ezreinek életét, tevékenységét méltatta. Szónoklatában úgy fogalmazott: soha nem szabad elfelejteni a közösséget, a sok embert, akik háborodott elmék áldozatává váltak.
Az alpolgármester szavai után a nagykanizsai zsidó hitközség nevében dr. Székely István mondott köszönetet Gunter Demnignek, majd Lévai Péterné beszélt Winkler Ernő, illetve Winkler Gábor Lajos életéről. Az emlékező macskakövek mellé az első szál virágot Munkácsi Éva, Winkler Ernő feleségének unokahúga helyezte el.
A Zrínyi utcai ünnepség után további három helyszínen helyezett el emlékező macskaköveket a kölni művész: a Deák téren Grünhut Elemérnek, az Ady utcában dr. Goda Lipótnak, a Király utcában pedig Tausz Ilonának – mindhármukat Auschwitzban ölték meg – állított így emléket.
Zalahirlap.hu
2007. augusztus 29. 04:29.00