A 2B Galériában látható kiállítás három szálon fut. Az első, amely egyfajta összegzésnek tekinthető, a 2012 tavaszán a Saint Louis-i Washington Egyetem Kemper Művészeti Múzeumában bemutatott Killing Time című installációja.
A munkáról készült videóban Kicsiny fontos vándormotívumai egyesülnek: az időt jelképező kör alakú óra, továbbá a körforgás (például egy korábbi munkáján megjelenő, az óriásira nőtt Szaturnusz bolygó alatt futószalagon órákat mosogató munkásnők) és a fekete-fehér mintázatban megjelenő terek és alakok (az öngyilkos szobafestők). Ezek a vizuális toposzok egyszerre hordoznak egyfajta szakrális és szürreális jelentést, sok esetben humorral megspékelve: így találkozhatunk egyes képeken a halott festőkkel a Vidámparkban vagy a vágóhídon is.
Másodsorban a kiállított festmények, fotók és gouache-ok persze nem előtanulmányok, hanem egyben önálló munkák, amelyeken egyrészt feltűnnek más, állandó szereplők: a gondnok mellett például az élettelenül elterülő vagy rossz helyen, sokszor apró balkonon landoló ejtőernyősök, a „látogatók”. Másrészt furcsa, „antropomorf” tárgyak kerülnek elő, például a két, pepita mintás terítővel teljesen betakart, szemlátomást mozgó halottaskocsi, amelyek a tetejükre szerelt különös „antennákkal”, telegráfokkal kommunikálnak egymással.
A harmadik szál a kiállítás címét is adó, fikciós elemekben és szabad asszociációkban is bővelkedő „képregény”, amelyben mintegy felfejtődik a pepita vonal keletkezésének története, kezdve a kiindulóponttól, Henry Carey, Hundson bárója síremlékétől – melyen szokatlan módon nem az elhalálozott képe látható, hanem egy fekete-fehér kockákból kirakott mozaik – a sakkozó Kádár Jánoson át a pártvezér ellopott, majd pepitára festett koponyájáig. És mindegyik maga O., a „pepita kétely” reinkarnációja vagy áldozata.
-dck-
2012. 12. 20.