Ha forradalom, hát világforradalom!
Az űrkutatás szó hallatán az ember az oroszokra (helyesen: szovjetekre?) és az amerikaiakra gondol, a köztük folyó versengésre. És téved. Mint annyiszor, ha az oroszokról van szó. Most már feloldhatjuk a zárójelben levő kételyt, hogy kimondjuk: a szovjet mentalitás az orosznak egy tökélyre vitt, túlhajtott változata. Bergyajev szerint az orosz eszme mindig eszkatológikus és sürgető tettre irányul. Innen már egy lépés a kozmosz meghódításának nemhogy vágya, de parancsa. Az ember legyen a világ ura. Hogy ez a gondolatmenet mennyire megfér egymással a vallásos és az ateista gondolkodóknál, arra a hívő Nyikolaj Fjodorov (1829-1903) a legjobb példa, aki, többek között, a halál, azaz a Rossz legyőzését az ősök feltámasztásával véli megvalósíthatni, aminek köszönhetően a másik rossz, a szexualitás is fölöslegessé válik! – mindezt szigorúan tudományos alapon -, de célul tűzte ki az éghajlat, a földfelszín megváltoztatását is. Mindennek hallatán ugye kicsit sem csodálkozunk, hogy a szovjetrendszerben kezdték kiadni Fjodorov szétszórtan fennmaradt műveit. Szétszórtan, hiszen igazi orosz flagellánsként nem volt hajlandó sem leírni, sem kiadni műveit. Nos, ennek a mélyen vallásos tudós-filozófus aszkétának volt nagy nevű tanítványa az orosz-szovjet űrkutató, Konsztantyin Ciolkovszkij! (1857-1935), akinek lenti szavai nagyon egybecsengenek mestere elgondolásával: A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát. Ez ugyanaz a Ciolkovszkij, akivel levelezve hagyja ott Sternfeld Franciaországot, s telepszik le 1935-ben a Szovjetunióban.
Ari Abramovics Sternfeld története már szorosan kapcsolódik a kiállításhoz, azon belül is a Kiddus Levanához. A havonta elmondott imádságot sajátos rítus kíséri. Az imádkozó közösség kimegy a szabadba, és imájával megszenteli a távoli, most születő Holdat. Egy talmudi tanítás szerint „aki megáldja a kellő időben a holdat, olyan, mintha a Sechinát [isteni jelenlét] fogadná [vendégül]”.
Jevgenij Fiks: Beszéljetek emberiül, beszéljetek „AO”-ul!
Egy ilyen pillanat nagyon is alkalmas lehetett rá, hogy a fiúban megszülessék a vágy, hogy odarepüljön. A jiddis környezetben nevelkedő Ariban, mikor az Újholdat megszentelő imát mondták, megfogant az űrkutatás vágya. És akkor egy életrajzi mozzanat, amely azonban történelmivé tágul: Sternfeld, aki Párizsban és Nancyban folytatja tanulmányait, azzal szembesül, hogy az akkori Franciaország kicsit sem „vevő” az űrkutatásra. Nem úgy, mint a Szovjetunió! A „megértjük és megcselekedjük” bibliai mondatát nem meg-, hanem kifordította. Valahogy mágikusan így gondolkodhatott: „Ha a Holdat megszentelem, akkor valahogy holddá is válok; vagyis nem a Hold igazgatja az életet, hanem én leszek az ég ura.” Akármi zajlott is Sternfeld lelkében, története számomra annak megvilágítása, ahogy a Jiddiskeit zsidósága belesimul a szovjet „kozmizmus” gondolatába.
Egy másik, hasonló irányú, szintén a jiddisajkú zsidóságban született jelenség a pán-anarchista Gordin-fivérek, Aba és Wolf Gordin nyelvi kozmizmusa, amelynek gyümölcse az AO-nyelv. A kiindulópont ugyanaz az elgondolás. Mivel az ember a világforradalom után a világ ura lesz és egyetemes szolidaritásban él, a Bábel tornya-történet érvényét veszti, a nyelv nem összezavarodik, hanem kitisztul. Isten nincs, az ember a természet ura és felelőse, aki olyan nyelven beszél, amelyet mindenki ért. Márpedig az igazán egyetemes és elfogulatlan nyelv: a szám. Egy példa erre, ahogy Gordin aláírta a műveit: Beobi: 1′ 2′ 3 1′ 4, ahol az 1′ 2′ 3, beo: társadalom, emberiség, az 1′ 4, bi pedig az „én” névmás, a tulajdonnév végződése. Az egyetemes megértés technikai hordozója pedig a rádió, amely az éter hullámain távoli népekhez is elviszi a szót. Az álombeli anarchia című munkájuk egy Anarchia nevű országban játszódik, ahol az emberek olyan nyelvet beszélnek, amelyben nincs felszólítómód, csak kérdőmondat, a szó pedig csodát tesz és megvalósít.
És itt újra meg kell állni egy szóra éppen a kiállítás koncepciójának megértéséhez. Nem véletlen, hogy Jiddis kozmosz a címe, hiszen a cím mind a két, sőt három eleme is jelen van az AO-nyelv gondolatában. Az egyik, hogy a héber ábécé betűinek számértékük van, s ez annyira fontos tény, hogy a misztikus és kabbalista gondolkodás és hagyomány éppen a betűk és a szavak számértékből indul ki. A másik mozzanat nyelvi jellegű: a héber nyelv is agglutináló, azaz ragozó nyelv, ahol a személyes névmás a szavak végén van (akár a magyarban, ahol néha csak belehalljuk!). Épp ezt láttuk Wolf Gordin aláírásának elemzésekor. A harmadik maga az AO név, amely nagyjából egyidőben születik Németországban és Oroszországban. Közvetlen kapcsolat ugyan nincs a két betű- illetve számszó között, de közvetett feltétlenül: Bogdanov lehetett a közös nevező. Az intranzigens marxista Karl Korsch az Anti-Organisation szót lerövidítve, mint betűszót tűzte teoretikus zászlajára, ekként fejezve ki minden intézménnyel és intézményesüléssel szembeni kritikáját. Ezt vette át tőle a magyar Szabó Lajos, aki, mikor a háború után rajzolni kezdett, gyakran így szignálta a műveit.
Jevgenij Fiks: A Szojuz űrállomás szemléltető ábrája. A részletek feliratait Fiks fordította oroszról jiddisre
A kiállításnak van három, egymással szorosan összefüggő aktuális aspektusa is: a Szovjetunió-beli antiszemitizmus és az ebből következő zsidó exodus. Volinov zsidó származása miatt csak hosszú évek után mehetett fel az űrbe! Ennek pendant-jaként látjuk azt a fotót, amelyen amerikai zsidók az Exodus 9.1-3. könyörgést skandálják az orosz zsidó exodusért, s melynek középpontjában ez áll: Engedd el népemet. A harmadik pedig a tárolóban látható minikiállítás. Fiks – a lap példányain kívül – ide olyan papírszobrokat: űrhajókat stb. tett, amelyek mind a szovjet jiddis folyóirat, a Szovjet haza lapjaiból készültek. Papírszobrok és Luftmenschen. Jófelé tapogatózom?
A Cosmos: egyetemes rend, mondja a görög. A kozmosz: a földön kívüli tér, mondja a szovjet ember, aki elsőként indult a meghódítására. A kozmosz a világegyetem, mondjuk mi, európaiak. A világegyetem pedig a gettókból kiszabadult zsidó fiatalok számára a minden, a harapnivaló minden. Ennek fényében a „Levin rabbi és Jurij Gagarin űrhajós” aláírású fotó már nem a szájbarágós „egy zsidó, egy űrhajós” értelmét kapja, hanem sokkal többet. Pláne, ha hozzávesszük, hogy a proto-anarchista, proto-futurista és proto-űrkutató Fjodorov vér szerinti apja az (Orosz-) országalapító Rurik nemzetségéből származó Gagarin herceg volt. A történelem fintora. Vagy netán több is?
A kiállítás annyira abszurd, hogy csakis gondolatlöketekben tudtam róla írni. Próbálom megérteni a szerzőt, akinek munkái mindig valamilyen „alternatív zsidó” vonalon halad
(http://www.ujmuveszet.hu/2017/11/itt-es-most-yevgeniy-fiks-a-zsido-autonom-terulet-noveny-es-allatvilaga/ és
https://yevgeniyfiks.com/home.html).
Szabadúszó zsidó vagyok – írta már New Yorkból egy barátom. Ez Fiksre is áll.
Jevgenij Fiks: Borisz Volinov szovjet űrhajós, aki az első halachikus zsidó lett az űrben. Az SZSZSZR-felirat cirill betűit Fiks átírta jiddisre
Amikor a szavak mentén elindulunk, belebotlunk egy-egy tárgyba, s onnan felállva vagy továbbmegyünk, vagy ez a botlás ihletőnek bizonyul. Proust meséli, hogy mikor megbotlunk, nemcsak magunk rázkódunk meg, de a tárgy, amiben megbotlottunk, maga is feléled. Valami ilyesmit keres Jevgenij Fiks.
Jevgenij Fiks: Jiddis kozmosz
2B Galéria
2019. szeptember 14. – október 9.
Horváth Ágnes
2019. 10.