Szenes Zsuzsa kollázsai és képes naplója
A hármas osztású lapokon két szélesebb mező egy keskenyebbet vesz közre
(kép: Népszabadság ” Bánhalmi János)
Hovatovább négy évtizede annak, hogy Szenes Zsuzsa barátságot kötött Louise McCagg-gel. Annak is jó húsz esztendeje, hogy a magyar textilművészet meghatározó személyisége, akinek eredeti műfajával párhuzamosan haladt a grafikai munkássága, az egyesült államokbeli Lansing-ben kiállította kollázsainak sorozatát. Az ötvenhat lapos anyag az amerikai szobrásznőnél maradt, aki időközben barátságot kötött Böröcz Andrással, a New Yorkban élő szobrásszal, aki pedig öccsével, Böröcz Lászlóval tavaly létrehozta a 2B Galériát működtető alapítványt. Így került az óbudai házban kiállításra a Kriptográfia címet viselő kollekció, amely itthon marad a tárlat bezártával is. (Az időpontot úgy választották meg, hogy e bemutató mintegy hátterül szolgáljon a Budapest Galéria Kiállítóházában megrendezett nagyszabású emlékkiállításnak.)
A lakásnyi galéria belső szobájában kapott helyet az az anyag, amelyhez valóban a „kriptográfia”, vagyis a titkosírás adhat kulcsot. Itt nemcsak Szenes Zsuzsa kézírását találni, hanem olyan négyzethálós lapokat, amelyeknek egy-egy kockájában betűk és számok kapnak helyet, sőt, vörös lázgörbe ível rajtuk keresztül. De itt vannak táviratnak vagy levélnek szolgáló borítékok, illetve kopertát idéző grafikák is. Azt írta Szenes Zsuzsa az egykori amerikai kiállításhoz: „A boríték egy forma, akár egy ház, ami jelképezi azt az egymásra utaltságot, bensőségességet, amelyben az emberek élnek. De a boríték belsejében rejlő írott szöveg egyfajta ürességet szimbolizál.”
Rajz a képes naplóból
Valójában a „3” jelzetet viseli az a sorozat, amelynek A4-es méretű darabjai mind hármas osztásúak. Mégpedig vízszintesen tagolják a téglalapformát, rendszerint két szélesebb mező egy keskenyebbet vesz közre. Zömmel derűs színűek, olykor szintén négyzethálósak vagy kockamintásak, sőt: fotókból valók ezek a sávok. Itt-ott egy pötty, egy szív, egy kereszt kap rajtuk helyet. Mintha ismeretlen nemzetek zászlói volnának.
Mindenki itt van, csak Zsuzsa nincs! Így summázta a megnyitó baráti közönségét egy látogató. A megjegyzés egyszersmind azt sugallta, hogy a tavalyelőtt eltávozott Szenes Zsuzsa a művei által igenis jelen van, jelen kell lennie. Mi több: itt van élete párja, Erdély Miklós is, a magyar avantgárd egyik legsokoldalúbb alakja. Nem kisrészt megint csak Louise McCagg jóvoltából, aki finanszírozta annak a ” az eddig fiókban heverő ” képes naplónak a reprint kiadását magyar és angol nyelven, amelyet e tárlat alkalmából a 2B Alapítvánnyal közösen jelentetett meg. E sárgult papírú könyvecskét, ha úgy tetszik, füzetecskét legalább olyan öröm forgatni, mint a tárlaton szemlélődni. Nem lehet találóbban fogalmazni, mint tette az előszavában Kovalovszky Márta: „Úgy érezzük, a Teremtés kezdeténél állunk.” A Házasságunk a Mikivel csírájában mutatja meg annak a művészházaspárnak a kapcsolatát, akiknek otthona a Virágárok utcában immár legendás színhelye művészetünknek a huszadik század második felében. A kurta szövegekkel kísért, szellemes, játékos rajzok persze a címbeli frigyről, majd annak gyermekáldásáról szólnak. De a sűrű, sötét hajú figura ” Miki, Mikici, Ciki ” által megelevenedik a fiatal Erdély Miklós megannyi tulajdonságával és szokásával. Mi több: a rajzocskák visszaidézik az ötvenes évek legelejét, amikor készültek. Amikor a férfiak még hajtókát viseltek a nadrágjukon, időnként még porköpenyt is öltöttek. Lavórban mostak hajat, kokszkályhával fűtöttek, s az asztal négy lábát keresztpántok fogták össze. De csemegézzen tovább az olvasó, ha a kiadott ezer példány egyikéhez hozzájut a múzeumi könyvesboltokban. Vagy éppen a kollázssorozat kiállításán.
Szenes Zsuzsa Kriptográfia című tárlata július 12-ig tekinthető meg péntekenként délután két és hat óra között, szombatonként délelőtt tizenegy és öt óra között a ” III., Bécsi út 86.szám. I. emelet. 6. alatti ” 2B Galériában.)
Bogácsi Erzsébet
2003. június 26.