A „Kijárási tilalom törölve” című íráshoz azért szólok hozzá, mert eltérően a Műértőben a 2B Galériáról és rólam eddig megjelent cikkektől, számtalan valótlan állítást tartalmaz, stílusa ettől az újságtól szokatlan. Andrási Gábor főszerkesztőt közel 25 éve ismerem, kiváló művészeti szakembernek tartom, véleményére odafigyelek.
„Kijárási tilalom törölve”, mondja a frappáns címben Csók: István, majd cikkében a magyar ember tradicionális, kapcsolati tőkére építő, korrupt és cinikus ügyintézésének „legújabb példáját” tárja az olvasók elé. Az esettel kapcsolatban a „honi hagyományok egyik legősibb elemére” hivatkozik már az első sorban, miközben ő is a magyar hagyományok ápolója, hiszen arcát nem vállalja, személyét gondosan eltitkolja. Kedves Csók:István (vagyis az álnév mögött megbújó személy)! Kérem, ha legközelebb hasonló „tényfeltárásba” fog, legalább azon információk igazságtartalmát ellenőrizze, amelyeket „belekeveredvén” ebbe az Európai Unióba könnyedén, akár egy telefonhívással megtehet. Például: „A (…) pályázatok között akadt egy visszafogott terjedelmű dolgozat is.” ((S hogy ezzel a mi pályázatunkra utal a szerző, az néhány sorral lejjebb, szintén egy utalásból derül ki: „(…) a pályázatot benyújtó, amúgy ismert a város egy másik pontján már lakásgalériát működtető művész testvérpár”… Lebbentsük fel a fátylat! A „művész testvérpár” mi vagyunk: Böröcz András és Böröcz László, a „lakásgaléria” pedig a 2B. Soha nem kívántuk a nevünk vagy galériánk nevének titkosítását.)) A pályázat terjedelmére a IX. Kerületi Önkormányzat pályázati kiírása nem tért ki, sőt semmilyen formai megkötést nem tett, így ez a jelző, hogy „visszafogott terjedelmű” értelmezhetetlen. Mihez képest? A mi „dolgozatunk” 11 oldalt tett ki és mindent tartalmaz, amit fontosnak tartottunk beleírni. Így természetesen azt is, hogy a Ráday utca mely helyiségére ( 47.szám ) pályázunk. Ezt mindjárt az első oldalon megjelöltük, tehát Csók: állítása, miszerint „Ez (ti. a pályázat) úgy általánosságban jelölte meg << az utca valamelyik üzletét >>” nem igaz. Tartalmi kérdések elemzésébe Csók: nagyvonalúan nem bocsátkozik – talán, mert mégsem ismeri olyan jól a szóban forgó pályaművet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a pályázathoz mellékelt „ajánlás” említésekor ismét téved, illetve féligazságot közöl: „Ennél (ti. a pályázatban foglaltaknál) sokkal fontosabb információt találtak hozzá a zsürorok, egy kétoldalas ajánlást (…) Az ajánló maga a kulturális miniszter volt.” A ” kétoldalas ajánlás” a valóságban 6 soros volt és nem csupán a kulturális miniszter, hanem több más, galériánk tevékenységét jól ismerő, közéleti személyiség is aláírt: Bak Imre, Esterházy Péter, Geszti Péter, Keserü Ilona, Konrád György, Nádler István, Polgár László, Presser Gábor, Váradi Júlia. Ennek a ténynek az elhallgatása, a névsorból épp a kulturális miniszter nevének kiemelése feltehetően nem véletlen, de nem is meglepő Csók: István bizonyára tudja, mit akart ezzel elérni. Apropó, ha már a kulturális miniszternél tartunk: „Mondta valaki, hogy akinek miniszter a barátja, az nem ugorhat be hozzá egy félórácskára? S ha már beugrott, ne említse meg neki, melyek a közeli s távoli tervei? S ha a miniszter barát készséges, tán ne fogadja el segítő kezét, melyet feléje nyújt? ” Ehhez csak annyit, úgy tűnik, Csók: István nagyon sokat tud rólam. Rajta kívül ilyen mélyreható, naprakész információkkal a személyemről, baráti körömről, találkozóimról és az ott elhangzottakról azt hiszem, csak a Belügyminisztérium rendelkezett a 70-es évek végéről és a 80-as évek elejéről, amikor megfigyelés alatt tartott.
De, hogy valami olyat is idézzek, amivel ebben a bulvárszínvonalú írásban egyet tudok érteni: „Máskülönben a Ráday utca 47.-ben bizonyosan igényes és jó kiállítások lesznek. S ez (!?) a lényeg.” Igen, szerintem is ez a lényeg. Ebben érzem a Műértő jóindulatát és erkölcsi támogatását – csak a kérdőjelet kérem kihúzni!
Böröcz András
Tisztelt Főszerkesztő úr!
A Ráday utca 47. szám alatti helyiség kulturális hasznosítására kiírt pályázatunk kapcsán a Műértő decemberi számában megjelent „Kijárási tilalom törölve” című keretes cikk számos hamis állítást tartalmaz.
Döntéshozóként a kulturális tárgyú pályázatok elbírálási folyamatában hagyományosan résztvevő bizottságon kívül felkértem a pályázati anyagok véleményezésére egy szakmai testületet is, a végleges döntést a képviselő-testület hozta meg.
Örömmel venném, ha a cikkben foglalt kijelentések valóságtartalmát akár Ön, akár a nevét nem váilaió szerző vaiamivel is alátámasztaná.
Budapest, 2005. december 19.
Dr. Gegesy Ferenc
Polgármester, Ferencvárosi Önkormányzat
Megjegyzés az olvasói levelekhez
Lapunk állandó glosszarovata minden számban Csók: István aláírással jelenik meg. Ennek oka nem a szerző gyávasága, nem az, hogy névtelenségbe burkolózva ne kelljen írásáért helyt állnia, hanem hogy a váltakozó glosszaírók véleményeiből egy sokféle nézőpontot egyesítő, nyitott „személyiség” jöjjön létre. Mint a reakciókból is kiderül, decemberben Csók: István téves információkat is közölt, különösen, mikor a 2B Galéria pályázatához mellékelt ajánlást kizárólag a miniszternek tulajdonította. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az ajánlók között Bozóki András is szerepelt. Könnyen belátható: amíg valaki aktív, hatalmi pozíciót betöltő kultúrpolitikus, egyidejűleg nem lehet egy versenyben lévő művészeti projekt független értelmiségi támogatója – a szerk.
2006. január