Ha a képzőművészetben is aktuális az a bizonyos „asztalt beszakasztó kötet”, amit néhány éve a kortárs regény kapcsán a kritikusok emlegetnek, hát most megvan. Erdély Miklós 12 éven át végzett módszeres művészetpedagógiai tevékenységéről gyűjtött össze Szőke Annamária és Hornyik Sándor mindent, ami feljegyzés, fotó, videó, szöveg vagy visszaemlékezés formájában még föllelhető.
A hivatalos oktatáson kívül álló Erdély olyan hatással volt a kortárs magyar művészetre, ami még ennek az 500 oldalas, indigó színű kötetnek a fényében is csak részleteiben felmérhető. Az 1975-től vezetett felvételi előkészítő szakkörök, később rajztanulmányok, fantáziafejlesztő és kreativitási gyakorlatok, majd a tanítványok csoporttá szerveződött köre – az Interdiszciplináris Gondolkodás műhelyéről fölvett INDIGO csoport névvel – folyamatosan tanulta és adta tovább azt a szemléletmódot, amit Erdély a kreativitás fogalmával alapozott meg.
A kreatív állapotot ő maga „a hirtelen fellépő reménykedéshez” hasonlította: amikor a gondolkodást sem a sémák, sem a ráció, sem az ítéletalkotás nem gátolja, egy villanásnyi ötlet, amely rugalmasan közelít a témához és rendelkezik a másként látás kivételes képességével. Erdély módszerei, a művészet eszközeinek alkalmazása a tudomány területén, a gondolat szabad áradásának ösztönzése, a hiba átértékelése és a szabad asszociáció alapjaiban kérdőjelezte meg az akadémikus művészetfelfogást.
A ’70-es évek Magyarországán az ilyen gondolkodás törvényszerűen a hivatalos oktatáson kívülre, tiltások és értetlenségek közé szorult. Szinte csoda, hogy a Ganz-Mávag Művelődési központ víztornyában 1975-ben Maurer Dórával közösen indított és két év után betiltott Kreativitási gyakorlatok elnevezésű kurzus után szinte azonnal új kör alakult, és 1977-ben a Vízivárosi Pinceklubban megindult a Fafej (Fantáziafejlesztő gyakorlatok) kurzusa, heti rendszerességgel, már többé-kevésbé állandó csapattal. Erdély gyakorlatai itt már komplex pedagógiai technikává bővültek, a csoport kilépett a műhelymunka zárt keretei közül, pályázaton vett részt és 1978-ban átalakult Interdiszciplináris Gondolkodás kurzussá. Tematikus kiállításokat csináltak, megtalálták a szellemiségüknek leginkább hiteles akció és performansz műfajait és a politikai ellenállás felé is tettek gesztusokat, direkt módon azonban sohasem politizáltak.
A kötet most megkísérli rekonstruálni Erdély pedagógiáját, kevés, de alapos elemzéssel kíséri a kronológiák, beszélgetések, tanulmányok hosszú sorát. Rendkívül alapos és jókor született munka, egy kivételes tanító bármikor folytatható, termékenyítő örökségét közvetíti.
Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, INDIGO. Erdély Miklós művészetpedagógiai tevékenysége 1975-1986
Kiadta az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, a Gondolat Kiadó, a 2B Galéria és az Erdély Miklós Alapítvány. Szerkesztette: Szőke Annamária és Hornyik Sándor
Szerző:
Götz Eszter
Fotó: 2B Galéria
2008. május 13.