Kiállítás vakoknak és gyengénlátóknak. Bármennyire is különös, ilyen is van Pesten. A 2B Galériában a héten nyílt Szinesztézia című kiállítás alkotói arra vállalkoztak, hogy olyan műveket hozzanak létre, melyek a nem látók számára is képesek esztétikai élményt nyújtani.
Négy képzőművész, Martin Blažíček, Blazsek András, Kiss László és Zérczi Attila kísérletet tettek arra, hogy olyan műveket alkossanak vakokkal közösen, amelyek túlmutatnak a láthatóság határain. A művészek munkáját cseh, magyar és szlovák vakok és gyengénlátók érdekvédelmi szervezetei segítették. Készültek dokumentumfilmek és interjúk, Zérczi Attila munkája például egy vak fiú életébe és a vizuális művészetekhez fűződő kapcsolatába nyújt betekintést. Emellett olyan képzőművészeti alkotások is születtek, melyek bár kézzel foghatóak, de képesek egyedi élményt nyújtani a nem látóknak is.
„A célunk többek közt az volt, hogy létrehozzunk egy olyan közeget, ahol a vakok is közel kerülhetnek a képzőművészethez.
Be akartuk őket vonni nem csak az alkotási folyamatba, de a műalkotások felfedezésébe is” – mondta lapunknak Rózsás Lívia, a kiállítás kurátora. „Emellett fontosnak tartjuk azt is, hogy a látók is megtapasztalják, milyen az a művészet, ami vakoknak készül. Olyan új típusú élményt jelenthet ez a látogatóknak, ami a saját észlelésük határait is tágíthatja” – magyarázta a kiállítás céljait a kurátor. Elsősorban olyan alkotások készültek, amelyek a hangokra összpontosítanak. „A hangművészet olyan határterülete a képzőművészetnek és a zenének, amiben az alkotók a hang, mint fizikailag létező anyag lehetőségeit használják ki kreatív módszerekkel” – fogalmazta meg munkáinak lényegét Blazsek András, a kiállítás egyik művésze. „Munkáimban sokat foglalkoztam a hang és a tér viszonyával. Ez volt az első találkozásom vak emberekkel, ezért először pusztán megismerni akartam őket és megtudni, hogy ők milyennek >látják< a világot. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen hasonló tapasztalataink vannak, és amennyiben sikerül találni közös pontokat, azokon tudunk majd tovább haladni. Az elején némi szkepticizmussal álltak ők is a projekthez de a végén már megtiszteltek a bizalmukkal. Talán a legfontosabb célja a kiállításnak az, hogy ők is beengedjenek valami újat, számukra ismeretlent a saját világukba” – mesélte a művész. Hogy végül milyen eredménye lett a vakok és a látók közös munkájának, azt március 12-ig lehet megtapasztalni a galériában .
Diószegi-Horváth Nóra
2012. február 19.