Feminista galéria New Yorkból

Budapesten vendégeskedett az A.I.R. Gallery
2006.08.24. 14:57

Júliustól egy hónapon át a 2B Galéria adott helyet az A.I.R. Gallery bemutatkozó vendégkiállításának. Hogyan működik ma egy New York-i nonprofit, feminista galéria, amikor a magyar művészeti szcéna – a kevés kivételtől eltekintve – még mindig igyekszik elhatárolódni az F-betűs szótól, vagy olyan kétes jelzőktől, mint a nő(i) művészet?

1971-ben Linda Nochlin művészettörténész cikket publikált az amerikai kiadású ArtNews-ban, melynek már a címe az a provokatívnak szánt kérdés volt: „Miért nincsenek zseniális nőművészek?” (Why are there no great women artists?). Ez a cikk hatalmas lavinát indított el, a hagyományosan „white and male” dominanciájú művészeti világ egyeduralmával szemben.

Ugyanebben az évben Barbara Zucker és Susan Williams kezdeményezésére egy hattagú, kizárólag nőkből álló grémium alakult, amely női művészek munkáit kezdte válogatni abból a célból, hogy egy profikból álló nagyobb csoportot hozzanak létre, és közösen galériát alapítsanak. Több szinten kerestek világos és lényeglátó választ a kérdésre: a kialakult galériarendszer miért nem biztosít kiállítási lehetőséget nők számára.

A csoport létszámát húsz főben határozták meg, így minden tag lehetőséget kap(ott) évente egy egyéni kiállítás megrendezésére a csoportos, tematikus bemutatkozások mellett. A galéria tagjai egy évre kötelezték el magukat, amelynek során rotációs rendszerben mindenki betölti a koordinátori szerepet, valamint mindenki egyenlő arányban járul hozzá a bérleti díjhoz és a galéria fenntartásához.

„A tagok fedezik saját kiállításuk megrendezésének és promóciójának költségeit, valamint részt vállalnak a galéria felújításában, a jogi és a PR-feladatok ellátásában” – mondta el Dena Muller, az A.I.R. jelenlegi igazgatója. A galéria a költségek fedezésére semmiféle díjazást vagy a művek eladásából származó jutalékot nem fogad el; minden költséget a tagok és a közreműködők állnak. A kiállítások időpontjait sorshúzással döntötték el.

A csoport neve kettős utalás a galéria SoHo-beli helyszínére, amely az akkoriban a város által is támogatott műteremlakás-program (artist-in-residence) fő színtere volt; valamint arra, hogy a női művészek „elfoglalják helyüket” a férfiak által meghatározott művészeti szcénában.

A galéria irányítása a feminista modellt követi, és konszenzuson alapuló döntések alapján működik, mely azt jelenti, hogy kizárólag együtt hoznak döntést. Deklaráltan feminista álláspontra helyezkedtek azzal, hogy ragaszkodtak a kizárólag női tagsághoz, szembeszállva a művészeti életben a nőkkel szemben tapasztalható diszkriminációval.

„Természetesen most már sok szempontból más a helyzet” – hangsúlyozta Dena Muller. „Ma már nem az alulreprezentáltság a fő probléma. Igenis vannak elismert nőművészek, akik kiállítanak, sőt egyenesen meghívják őket kiállítani. Az azonban még mindig tény, hogy a nők nem tudnak megélni a művészetből. Tanítani mennek, reklám vagy egyéb grafikai munkát vállalnak, ami sokszor azzal jár, hogy „hobbyművésszé” degradálódnak.”

Az A.I.R. 2006 résztvevői

Susan Bee
Daria Dorosh
Regina Granne
Michi Itami
Louise Kramer
Carolyn Martin
Louise McCagg
JoAnne McFarland
Sylvia Netzer
Ann Pachner
Sheila Ross
Barbara Roux
Ann Schaumburger
Kathleen Schneider
Ursula Schneider
Francie Shaw
Barbara Siegel
Joan Snitzer
Alice Steinhardt
Nancy Storrow
Deborah Wasserman

Oltai Kata