Erkölcs, idő, képek – A tenger éneke.

Minden tematikus kiállítás kockázat. Kockázat a kiírónak- a felkérő kurátornak-, ugyanolyan kockázat a művésznek és természetesen a közönség számára is kockázatot jelent egy téma sokirányú értelmezése. Ilyen kockázatot vállalt Böröcz László a B2 Galéria vezetője-kurátora a Tenger éneke című tematikus tárlatával. Az alapgondolat egy a részben a Bibliában (Kivonulás Könyve) részint a Talmudban található esemény és annak következménye (i). Mózes átvezeti népét a Vörös (Nádas) tengeren, s miután átértek a túlsó partra az Úr vihart támasztva a tengerbe fojtja üldözőiket, a fáraót és seregét. A zsidók ezt diadalként fogták fel: „akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. Mirjam így énekelt előttük: „Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette” (Mózes 2. könyve). A Talmud szerint az Úr inti a szintén örvendező angyalsereget, figyelmeztetve őket, az ellenség is az ő teremtménye, nem illő tehát örvendezni halálukon.

A kiállítás ennek a különös-és nagyon is emberi-szituációnak, a csodás megmenekülés és az azt követő örvendezés erkölcsi, etikai problémáit veti fel. Mi a megoldás, mi a szolidaritás, a tolerancia? Konkrét és áttételes, szimbolikus, megoldások születtek a felkért művészek által. Ám, mint mindig ez esetben is vannak értelmezési (sőt félreértelmezési) problémák. Magát a szituációt leginkább- mondjuk úgy megközelítően a legkonkrétabban -két munka érinti. Rácmolnár Sándor Életmentő pozíciók a vízbefúlt egyiptomiak megmentésére című grafikája egy fiktív életmentési útmutató, a másik Pálhegyi Flóra installációja melyben az izraeliták a vízbefúlt egyiptomiaknak állítanak emléket vízből kiemelkedő kőtömbök formájában. (ez nagyméretű makettként jelenik meg a kiállítási térben) .Wechter Ákos egy grafikai sorozattal valamint egy nagyméretű nyomattal szerepel. Mindkettő áttételesen idézi a történteket. A nyomaton Charlton Heston és Szadat egy szerencseérme táraságában látható. A színész Mózes szerepében, Szadat pedig egy -talán az utolsó-katonai díszszemléjén látható. Az utalás eléggé egyértelmű. A nyomatsorozaton az égi és a földi (szenvedéstörténeti) egymásrautaltságok láthatóak montázsok formájában.

Kicsiny Balázs a zsidó sors egy-egy jelenetére utal, jól ismert búvárszimbólumait is megjelenítve. Böröcz András Menekülési útvonalat előkészítők című rajzán pingvinek a falszerű jégtömböket darabolják. Szemző Zsófia egy zsidó falikárpit (Tóratakaró?) ceruzarajzos megidézésével a Közös halmazban az emberi lét egymásra utaltságára talált finom, áttetsző hangulatú jelképeket. Wechter Dénes és Győri Blanka mintha túlgondolták volna ezt a témát (esetleg egy már meglévő emléket helyeztek volna be ebbe a kiállításba. Önmagában érdekes munkáik azonban nehezen kapcsolhatóak a felvetett történethez. Ugyanígy Uri Asaf Pálmaligete és a Földközi tenger Ciprusnál inkább csak érinti az alapkoncepciót. Moralitásokat, az emberi gyarlóság és annak ellent álló erkölcsi (hitbéli) erő boncolgatását Roskó Gábor szokásos fabuláinak -állat történeteinek-egy új változatával kívánja megfejteni. A Ködbevesző dallam a gépi zenére hegedülő sáska (értsd a 10 csapás egyike a sáskajárás) és az úr keze (azaz a megfékezés) festmény-életkép kiállításával Roskó új dallamot visz a Tenger éneke témájához. Hecker Péter egy másik aspektust-valójában egy másik történetet- dolgoz fel ebből a bibliai világból. Az Úr utasította Mózest, hogy a majdani kivonulás előtt gyűjtsenek ajándékokat (értékeket) az egyiptomiaktól. A Hecker által létrehozott dobozinstalláció és levélüzenet a zsidóság köszönetét és a visszaküldött értékek dobozait sorakoztatja elénk humoros-tréfás formában.

A 2B tematikus kiállításainak sorában talán nem ez a legegységesebb, legerőteljesebb művekkel jelentkező tárlat, ám alapüzenete és az ahhoz sokrétű megfejtéseket, feldolgozásokat tartalmazó mű együttes-azaz a kiállított munkák nagy része – elgondolkodtató és erkölcsi állapotunkat, etikus gondolkodásunkat építő tárlattá vált. Végezetül had idézzem ide Umberto Eco Öt írás az erkölcsről című művéből a szerző által fontosnak vélt költő Franco Fortini versrészletét (Lator László fordítása): „Olvastunk a halottak szemében, s tesszük, hogy legyen itt szabad élet, mert a halottak markába zárva ott az igazság s ítélet.

Sinkó István
2020. 09. 25.