New Yorkban él, dolgozik, szerencsénkre honunkban is gyakran bemutatja újabb munkáit, mint éppen most a 2B Galériában. Néhány szóban megpróbálom bemutatni Böröcz András szobrászt és különleges, izgalma művészetét, amelynek változatossága mellett egy jól érzékelhető jellem, művészi akarat érzékelhető: a humanizmus. E ritka tulajdonságot azért is kitüntető örömmel fogadjuk, mivel munkáinak túlnyomó része az emberről szól, témája az emberi szenvedés, a nyomorúság. Ám Böröcz munkái a legkevésbé sem hasonlíthatók a szegénységet illusztráló Arte Povere-hez, éppen ellenkezőleg szobrainak formái és megmunkálása, szelleme az un. magas művészethez közelítenek. De mégse, a szobrász munkáinak minősítése kisiklik a jelzett fogalmi körből.
Mindenek előtt műveinek anyaga már-már hulladéknak tekinthető, úgyszólván – némi túlzással – az utcán, illetve a parkokban hever. Az általam (mások véleménye szerint is) fő műve: – az Akasztottak a szomszéd parkban levágott platán ágaiból készült. Az olvasó talán meglepődik, ha a művész szobrainak anyagát felsorolom: kiszáradt kenyérbél, nyelv leszorító spatula, tojás, néha strucctojás. üveg, türelem üveg, ám műveinek többsége ceruzából készül. Száz, ezer, tízezer ceruzából. Jelen kiállításának anyag- főszereplője is a ceruza. E sorokat olvasva az avatatlan méltán legyint: mi, ceruza? Na és? Álmélkodhat azonban a kiállított művek láttán. A dúskáló fantázián! A formák hihetetlen gazdagságán! Az egyetlen, a fő-téma humorán, komolyságán, tragikumán.
Kiállításának címe: Szent Sebestyén. E férfiú története évszázadok során a szenvedés jelképévé változott. Nem Böröcz András az első művész, aki ön kínjainak szimbolikus felmutatására választja a Szent felmagasztosított legendáját. Vajon miért? És hogy vindikálhatja magának a jogot, hogy Böröcz vezesse őt százféle alakban és helyzetben a legkülönfélébb változatos kalandokon keresztül vergődve. Párhuzamként, művészi elődjét idézem, a német szobrász zsenit: Tilmann Riemenschneidert (nem összehasonlítás!) aki üldözött, testében is meggyötört protestáns hitét vallva, kínjainak kifejezésére nyolcszor is megfaragta Szent Sebestyén szobrát.
Sebestyén Rómában Maximilien császár tisztje volt. Korának keresztény – üldözése idején bátran vállalta hitét – halálra ítélték, a római katonák egy fatörzshöz kötözve lenyilazták. Ez a legenda kétmondatos összefoglalója. Böröcz ceruza szobrainak, rajzainak példaképeként választotta a Szentet, hogy a legendát átkalauzolva korunkba kortársaink kínjait, meggyötörtetéseit – néha humorba (öngúny?) áztatva tárja elénk. Ceruzákból! Temérdek rajz – karikatúra? – vezeti a legképtelenebb helyzetbe hősét és a jelenkor emberét. A Szent Atlaszként cipeli hátán a Glóbuszt. Szenvedés? Enyhület? Öröm? Jut ebből is, abból is. A kiállítás meghívóján is ábrázolt méternyi, teniszbírói hintaszéken egyensúlyozó, hanyagul terpeszkedő elegáns úr, – ceruza – nyilakkal átdöfködve – mintha élvezné a szenvedést. Végtére, mazochisták is élnek, s némely szenvedés is szerezhet örömet. Ne feledjük: az úr és a méternyi konstrukció is több száz ceruzából! Mesteri!
Egy lény a budiban, balról kukkolják, megfigyelik? – majd kétfelől nyilazzák. A budiban. Nem gúny, nem irónia: Ez volt, ez van. A szent kemény kalapban, cilinderben, tetőtől talpig nyilakban, nyíl gúnyában. Ég felé nyújtott karral tán könyörög? Nem tudható, türelem üvegében zárva, nem sok jót jósolunk neki, nekünk? Bármelyik művét nézzük: gyönyörködve, együtt érzőn, nyomban a szemünkbe ötlik: Böröcz András a szegények, az elnyomottak, a megnyomorítottak művésze. Olyan művész, aki a hitvány ceruzából is monumentálisat alkot. Én magam, összefoglal jelképként egyik – itt, sajnos ki nem állított – faragványát választanám Egyetlen, egy szál ceruzábó faragott ember, sudáran, ég fellé nyújtott karral szeretné elérni a világosságot – egy közönséges villanykörtét, s amikor éppen megérintené, a fény darabokra hullik.
Vajon milyen művész Böröcz András posztmodern korunkban? Nem kétséges, művészete egy, ez ő maga, – rajzai, ceruza szobrai a mi korunk általános életérzéseinek kifejezései.
A 2B Galéria eddigi munkássága alapján egyértelmű, hogy fő törekvése a tradíciók folytatása, a jelenlegi progresszív művészek és újonnan születő tendenciák bemutatása.
Román József