Egy kádban fürdünk a tesóm meg én

Roskó Bea és Roskó Gábor kiállítása a 2B Galériában
2005 november 23 – 2006 január 7.

Ha a kád ugyanaz is, a 2B Galériában Roskó Bea és Roskó Gábor is kapnak egy-egy sarkot (ahogy az óvodában és a közös gyerekszobákban is van fiú, ill. lánysarok); pontosabban, termet. És az ezekben kiállított anyag furcsamód szinte mintha a fiú-lány, férfi-női princípium különbözőségét lenne hivatva dokumentálni. Erről azonban később.
A lányszobában nagy méretű, kerámia, fa, fémszobrok sarjadnak ki a földből, némelyikük színes, s talán szagosak is (?). Első ránézésre azt hihetné az ember, hiszen leginkább óriási, különös virágokra vagy egzotikus gyümölcsökre emlékeztetnek a Párizsban élő Roskó Bea termékenység-szobrai. Termékenység-szobrok, amiket afrikai tartózkodása során fedezett fel a(z egyébként grafikus) művész, hogy aztán itthon öntse meglepő formákba saját termékenység-vízióit. A padlóra helyezett organikus, érzéki szobrok arra invitálnak, hogy közelebb menjünk, megérintsük a tökéletesen kidolgozott felületeket, megszagoljuk a narancsszínű, csillogó virágot. A forma érzéki lendületét még a kemény, hideg fém vagy a tompa fafelületek sem törik meg, nem merevedik, szilárdul a szerves egész. A kezeletlen felületek és a különleges eljárással hőkezelt kerámia egymást kiegészítve és ellenpontozva teremtik meg a látvány dekorativitást kerülő összhangját.
A fiúszobába lépve hirtelen nem is tudjuk, mit kezdjünk a három, posztamensen elhelyezett (mű)tárggyal, amelyek együttese egy körbejárható installációt alkot. Kisméretű (40×50 cm) mattszürke kerámiák, középen egy mérleg, jobbról és balról pedig egy-egy, furcsa pózban látható, szárnyas férfialak. Alaposabban szemügyre véve a következőket állapíthatjuk meg: a mérlegnek nincsen nyelve, a két alak pedig nemcsak baseballsapkát visel, de a baseballjátékosok tipikus tartásában (dobó és fogó) látható. Hogy segít-e rajtunk, vagy éppen tovább bonyolítja a helyzetet, ha megtudjuk, hogy a két férfialak Descartes (1596-1650) és Spinoza (1632-1677), ezt természetesen látogatója válogatja. Ha további információkkal is rendelkezünk, amikből kiderül, hogy a három kerámiaszobrot Roskó Gábor először a hollandiai Leidenben állította ki, ez talán támpontul szolgálhat. A még a filozófiában is keringő számos legenda egyike szerint a két gondolkodó Leidenben találkozott egymással, ahol eszmét cseréltek. A száraz tények ezt természetesen nem támasztják alá, Spinoza 1660-ban, Descartes halála után költözött Leidenbe, s 1663-ban jelent meg a Descartes alapelveihez (A filozófia alapelvei, 1644) írott kommentárja. Roskó Gábor szoboregyüttese ezt a fiktív találkozást „teljesíti be” a 2B Galériában.
Az arcukat a baseballsapka takarásába rejtő fiúk, rájuk talán kevéssé jellemző tartásban a mérleg jobb és bal oldalán kuporogva a filozófia Augustinus óta meghatározó és megoldhatatlan alapproblémájának, az idő mérésének feszülnek neki. A tartásukban kifejeződő koncentrált figyelem, az összpontosítás sem hagy kétséget a feladat nehézsége felől. A köztük elhelyezkedő nyelv nélküli mérleg, ami ugyan nem billen ki egyik irányba sem, de mérésre sem alkalmas, szintén a vállalkozás lehetetlenségére utal. Persze, az is elképzelhető, hogy a mérleg nyelve egyszerűen csak kiakadt, az idő súlya akasztotta ki. Az angyalszárnyakra azonban egyszerűen nincs számomra elfogadható, plauzibilis magyarázat, s nem is kell, hogy legyen. Nyilvánvaló, hogy a fiúk már az égben folytatják a végtelen filozófiai eszmecserét. A holland kiállítás címe egyébként Jeux de Temps – Descartes en Spinoza volt. Az idővel folytatott játékba, az idő játékába pedig minden további nélkül beleférnek az angyalszárnyak is.
A szobrokkal és a hozzájuk készült rajzokkal berendezett fiúszobában tehát Roskó Gábor egy újabb, a „körmönfont időről” szóló „kifacsart, görbe allegóriával” szembesíti a filozófiai rejtvények iránt érdeklődő látogatót.
A lánysarok Roskó Bea által tökéletesen megformált energikus, életteli botanikája pedig a rációt, a férfi princípiumot görbe tükörben megmutató fiúsarok tökéletes pandanja.

Nagy Edina