A köveket Gunter Demnig kölni művész hozta
Emlékező macskakő örökíti meg mától hét Makóról elhurcolt zsidó polgár emlékét a járdán, ott, ahol a házuk állt, ahol éltek. A köveket Gunter Demnig kölni művész hozta és helyezte el. Az alkotó abban bízik, civil összefogással a többi áldozat is kap majd hasonló követ.
Stolpersteine, azaz nyers fordításban botlatókő: így hívja a díszpolgári címmel is kitüntetett kölni művész, Gunter Demnig azokat a rézlemezzel borított kockaköveket, amelyekből Németországban már több mint tizenegyezer darab van, és amelyek a vészkorszaknak áldozatul esett emberek, főként zsidók neveit örökítik meg a járdába helyezve az előtt a ház előtt, ahol az illető élt. Ezekből a kövekből most már Magyarországon is van néhány: az első pár darabot áprilisban Budapesten helyezték el, ma pedig Szegeden és Makón került néhány a helyére. Makón hetet helyezett el belőlük a művész a táblára felírták az áldozatok nevét, a születési évüket és azt, hol és hogyan haltak meg.
Gunter Demnig az első makói emlékező macskakőnél.
Gunter Demnig lapunknak elmondta: az emlékeztetésnek ezt a sajátos módját azt követően választotta, hogy egy korábban deportált németországi gyalogútját örökítette meg, mészcsíkot húzva, és az egyik helyen valaki a fejéhez vágta: itt soha nem éltek cigányok. Rájött, hogy egész egyszerűen elfelejtették őket az emberek így viszont, visszaadva a nevüket annak a helynek, ahol egykor laknak, talán emlékezni fognak rájuk. Amúgy személyesen nem kötődik a holokauszthoz, felmenői között nincs sem gyilkos, sem áldozat. Az első emlékező macskakövek egyébként egy Németországban élő politikapszichológus, Berger Ágnes kezdeményezésére, alapítványi támogatással érkeztek hazánkba.
A makói kövek elhelyezése előtt amelyekben természetesen nem lehet megbotlani, de figyelemfelkeltőek, ezért megállásra késztetik az embert emlékünnepséget tartottak a zsinagógában, ahol kiállítás is nyílt. A tárlat azoknak az embereknek az életét mutatja be, akiket a kövek megörökítenek. A megemlékezésen a város nevében Varga Zoltán alpolgármester mondott beszédet, majd mindenki átvonult az Eötvös utca 28. számú házhoz, ahol a kölni művész mintegy negyedórányi munkával, kivágva az aszfaltot, elhelyezte az első követ Montágh Vilmos egykori terménykereskedő emlékére.
Mint a vészkorszak makói történetét kutató történésztől, a tegnapi megemlékezés és a kiállítás szervezésében is komoly szerepet vállaló Urbancsok Zsolttól megtudtuk, elsőként olyan embereknek állítottak ily módon emléket, akiknek nincsenek a városban élő rokonai, és akik a belváros környékén éltek, mert szempont volt az is, hogy a köveket sokan lássák. Gunter Demnig azt reméli, később, helyi, civil összefogással lesz belőlük több is Makóról különben összesen ezerkétszáz zsidót hurcoltak el.
Mészáros Katalin örül a kőnek
A ház, amely elé az emlékkő került, most lakatlan az ünnepséget azonban végignézte kapujából az egyik szomszéd, a hetvenesztendős Mészáros Katalin. Ő azt mondta, emlékszik Montágh Vilmosra, hiszen a gyermekkorát is itt töltötte igaz, csak ötéves volt, amikor elhurcolták az emlékeiben jóságos bácsiként élő szomszédot. A kőnek örül, mint ahogy szívesen fogadja Montághék még élő leszármazottait, akik olykor visszalátogatnak a házhoz mind a mai napig.
Szabó Imre
2007. jónius 21.