Az OMIKE-től a francia ellenálláson át a magyar bábfilmgyártás hőskoráig

Falus Balla Éva a magyar bábfilmgyártás egyik úttörője volt, neve és munkássága mégis kikerült magyar animációs film hivatalos történetéből. A 2B Galériában nemrég megnyílt kiállítás az ő életművének állít emléket, kiegészítve festőművész unokája képeivel.

Falus Balla Éva és Eva Faloux, egy animációs filmrendező és bábművész nagymama, valamint festőművész unokája. Soha nem találkoztak, mégis ugyanaz az alkotó lendület köti össze őket – olvasható az Éva2 – Egyik évszázadtól a másikig, Budapest és Párizs között című kiállítás beharangozó szövegében.

Fotó: Balázs Anna / Nemzeti Filmintézet

A 2B Galériában a múlt hét szerdán megnyíló tárlat nagyrészt a nagymama, Falus Balla Éva, az 1948-ban induló hazai bábfilmgyártás hőskorának legfontosabb alkotója hosszú évekig feledésbe merült életművére fókuszál. A kiállításon a hozzá köthető dokumentumokat, fényképeket, plakátterveket, rajzokat, grafikákat, skiccekat, bábterveket, bábokat és filmeket egészítik ki unokája, Eva Faloux festményei.

Ahogy a kiállítást megnyitó Gazdag Gyula filmrendező fogalmazott, Falus Balla Éva most kiállított hagyatéka fontos értéke a magyar kultúrának. Szerencse, hogy egyáltalán túlélte

„a viharos, különböző jövésekkel és menésekkel eltelt éveket, amelyek Éva néninek osztályrészül jutottak”.

Osztályrészül márpedig jutott bőven a viharos évekből Falus Balla Évanak a Horthy-korszakban, a német megszállás alatt álló Párizsban és a Rákosi-korszakban egyaránt. A részletek a kiállítás egyik szervezője, a Nemzeti Filmintézet (NFI) oldalán fellelhető írásban rejlenek.

https://nfi.hu/filmarchivum/kutatasoktatas/hungarika-kutatas-1/magyarok-a-vilag-filmgyartasaban/falus-eva-1913-1966.html

Gazdag Gyula (Fotó: 2B Galéria / Facebook)

A cikkből kiderül, hogy Falus Balla Éva 1929-ben, 16 évesen került Budapestre, ahol beiratkozott az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Műbarátok Köre Grafikai Iskolájába. Az OMIKE az 1920-ban bevezetett numerus clausus miatt a képzőművészeti felsőoktatásból egyre inkább kiszorult zsidó művésznövendékek (köztük nagy számban lányok) számára indított szobrászati, festészeti és grafikai iskolát. Itt barátságba került osztálytársával, a vele egyidős Anna Margittal.

18 éves volt, amikor megjelent két plakátterve a Magyar Grafika című lapban. Néhány hónappal később, 1931 novemberében az OMIKE végzőseinek reklámgrafikai és rajzkiállítását a Dohány utcai zsinagóga mellett, a Dohány és Wesselényi utca sarkán – Herzl Tivadar egykori szülőházában újonnan átadott kultúrház könyvtártermében rendezték meg, ahol kezdő művészként üvegfestményekkel és plakáttervekkel vett részt.

Az Újság így számolt be a kiállításról:

„[…] némelyike már erős és biztos vonalvezetésre és egy majdnem kifejlődő színtechnikára enged következtetni. A kiállítás anyagának legnagyobb részét, kilencven grafikát, Balla Éva ügyes és biztos színezésű, modern plakáttervei [teszik ki].”

Pár héttel a kiállítás után, budapesti tanulmányai befejeztével, 19 évesen Párizsba utazott, abban reménykedve, hogy a művészet fővárosában sokkal több lehetősége adódik, mint Budapesten, ahol a numerus clausus miatt zsidó fiatalok számára nagyon szűkösek voltak a továbbtanulási lehetőségek. 1932-től 1945-ig 13 évet töltött Párizsban.

Fotó: Balázs Anna / Nemzeti Filmintézet

Baráti társaságához több párizsi fiatal magyar művész tartozott, köztük a karikaturista, grafikus Kassowitz Félix, Kasso, a napokban Budapesten járt Mathieu Kassovitz francia filmrendező nagypapája. Az intenzív művészettel töltött időszaknak Párizsban a II. világháború kitörése vetett véget. Első férje elesett a frontot, ezt követően, 1942-ben Falus Balla Éva csatlakozott a külföldi kommunisták ellenállási mozgalmához, ahol főként a felderítésben, merényleteket megelőző előkészületekben, hamis papírok, röpcédulák készítésében és szállításában vett részt.

A háború után, 1945 végén visszatért Magyarországra, ahol kezdetben illusztrátorként dolgozott különféle lapoknál, majd 1948-ban animációs filmeken kezdett dolgozni Olcsai-Kiss Zoltán szobrásszal. Falus Balla Éva a következő közel 10 évet a magyar bábfilm megteremtésének szentelte, noha – mutatott rá beszédében Gazdag Gyula –

„hihetetlen nehézségek árán tudta létrehozni azt a bábfilm-készítő műhelyt, amelyet tulajdonképpen ő alapított meg”.

Első filmjüket, az 1948-ban, Petőfi Sándor nyomán készült Megy a juhász szamáron címűt még ideológiai okok miatt nem mutatták be. „A film dramaturgiailag hiba volt…” – olvasható az egyik kiállított, 1951-ben született dokumentumban, amely „a bábfilm általános helyzetével kapcsolatban” készült, és amely többek között a bábfilmcsoport tagjainak nem megfelelő díjazására hívja fel az illetékes bizottság figyelmét.

Fotó: Balázs Anna / Nemzeti Filmintézet

A gyerekek egészséges táplálkozását népszerűsítő Vitamin ABC (1950) viszont azonnal siker lett, és éveken át vetítették a mozikban. A bábműhelyben ebben az időszakban számos mese- és reklámfilm készült, amelyeket nemrég felújított az NFI, és a kiállításon is megtekinthetők a 2B Galéria termeiben.

Falus Balla Éva a forradalom leverése után, 1957-ben a újra Párizsba költözött, ezért utolsó bábfilmje, a Móra Ferenc meséje alapján készült A didergő király stáblistájáról lehagyták a nevét. A kiállítás anyaga az alkotói munka mellett annak a fokozatos eltörlésnek is emléket állít, amellyel Falus Balla Éva neve és munkássága kikerült magyar animációs film hivatalos történetéből.

Falus Balla Éva a bábkészítő műhelyében 1955-ben (Fotó: Wikimedia Commons)

Hogy ez utóbbi eltörlés mennyire nem egyedi eset volt az 1950-es években, arra jó példa a megnyitón a Böröcz László, a 2B Galéria vezetője által – Bősze Ádám zongorakíséretével – előadott egyik dal is, amelyet 1951-ben eredetileg Lantos Olivér énekelt. A népszerű sanzonénekes még ugyanabban az évben Karády Katalinnal disszidált, ezért a rádióból száműzték a dalait.

Ádám Péter

Az Éva2 – Egyik évszázadtól a másikig, Budapest és Párizs között című kiállítás október 22-ig látogatható a 2B Galériában.

Gazdag Gyula az Éva2 – Egyik évszázadtól a másikig, Budapest és Párizs között című kiállítás megnyitóján elhangzott beszéde:

Jó napot, jó estét kívánok mindenkinek!

Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan vagyunk itt. Én nem vagyok szakember, nem értek a képzőművészethez, nem ez a szakmám, úgyhogy szakszerű megnyitót ne várjon tőlem senki.

Viszont valószínűleg azon kevesek egyike vagyok, aki Falus Balla Éva nénit még ismerte személyesen, sőt nagyon szerette.

A szüleim jó barátja volt, és születésemtől fogva ismertem. Megfordultam a bábműtermében többször is. Vannak emlékeim, és azokat kerestem itt a tárlókban, de nem találtam még meg azt a terepasztalt, amire pontosan emlékszem.

És azt szeretném elmondani Éva néniről – nekem már csak Éva néni marad –, hogy noha hihetetlen nehézségek árán tudta létrehozni azt a bábfilm-készítő műhelyt, amelyet tulajdonképpen ő alapított meg, nála színesebb, fényesebb, jobb kedvű embert keveset ismertem.

Gyerekkoromban mindig nagyon szerettem vele eltölteni az időt. Mert azok a képek, amiket itt látunk, és amelyek között egy-egy már egy picit megfakult az eltelt idő következtében, fantasztikusan színesek, élénkek és izgalmasak voltak az én gyerekkoromban.

És külön öröm nekem, hogy Éva néni unokáját ismerem születésétől fogva, aki itt van most közöttünk, és hogy mindenféle fantasztikus szépséget és hasonlóságot vélek felfedezni az ő munkája és Éva néni munkája között.

Annak is nagyon örülök, hogy sok minden az ő munkájából túlélte azokat a viharos, különböző jövésekkel és menésekkel eltelt éveket, amelyek Éva néninek osztályrészül jutottak. És hogy most itt vannak, még bábok is megmaradtak azok közül, amelyeket csinált.

Annak is nagyon örülök, hogy a Nemzeti Filmarchívum felújította most a filmjeit. Ha abba a szobába bemennek, akkor ott láthatják a felújított filmeket.

Illetve ebben a szobában reklámfilmeket láthatnak, amelyeket Éva néni részben csak bábokkal csinált, részben pedig Macskássy Gyulával együtt, rajzfilmmel kombinálva.

Úgy gondolom, hogy ezek olyan értékei a magyar kultúrának, amelyek – így ma újranézve őket – nagyszerű, hogy megmaradtak, illetve hogy megmentették őket.

Én mindnyájuknak köszönöm, hogy itt vannak, és azt kívánom, hogy élvezzék ezeket a képeket.

Fantasztikusnak találom, hogy Falus Éva és Faloux Eva együtt most itt kiállítanak.

És köszönöm szépen azt a munkát, amit ebbe ő is, Grégoire és Faloux Juli, a mama, a köztes nemzedék képviselője belefektetett.

Kívánok kellemes időtöltést és sok élvezetet!

Köszönöm!