Kiállítás nyílik a valamikori Orfeo csoport tagjainak akkori és későbbi alkotásaiból és a csoport történetének dokumentumaiból a 2B Galériában.
Az Orfeo csoportot Malgot István szobrász alapította, akit 1968-ban kizártak a Képzőművészeti Főiskoláról. Elsőnek egy bábcsoport jött létre fiatal képzőművészekből, illetve képzőművészeti főiskolásokból. Az alakuló Orfeo csoport első bábos produkciója Györe Imre költeménye, az Orfeo szerelme alapján készült – 1969-ben jelent meg és valójában Ernesto Che Guevarának állított emléket. A csoport névválasztása is a Che Guevarával való azonosulást kívánta megjeleníteni. A bemutató 1970-ben volt.
Ezt követően, 1971-ben, megalakult a színházi (Orfeo Stúdió) és a zenei (Orfeo Zenekar) csoport. A csoportok együttes aktivitásának kereteit egy ifjúsági klubhálózat adta: a Hazafias Népfront központi és több budapesti kerületi klubját, illetve a kőbányai Pataki Művelődési Ház ifjúsági klubját „megszállta” az Orfeo. Hosszabb vagy rövidebb ideig mintegy ötven-hatvan fiatal művész és értelmiségi volt tagja a csoportnak. Mindezzel párhuzamosan az Orfeon belül folyt egy műhelyszerű képzőművészeti tevékenység is, elsősorban a grafika és a fotó területén, de több szobrász tag is jelen volt. Munkáikat Budapesten és vidéken rendszeresen bemutatták csoportos kiállításokon – az első 1970-ben az akkor létesített Csepel Galériában nyílt. Ezen kívül műalkotás-elemző ismeretterjesztést folytattak különböző művelődési intézményekben, középiskolákban. A csapat motorja Bálványos Huba grafikusművész, a Képzőművészeti Főiskola tanársegédje és KISZ-titkára volt.
Az Orfeo hangsúlyosan politizáló fiatalok közössége volt, akik radikális baloldalinak tekintették magukat, szolidárisak voltak a harmadik világgal, szemben álltak a „létező szocializmus” – szerintük munkásellenes és represszív – gyakorlatával, rokonszenveztek a baloldali diákmozgalmakkal, Vietnammal, Guevarával és a forradalmakkal, függetlenségi harcokkal. Alkotói tevékenységükben az egyéni hang kialakításánál fontosabb szempont volt, hogy együttes munkával a társadalmi viszonyokat minél hitelesebben és szuggesztívebben megjelenítsék. Egy efféle művészeti, politikai életkísérlet megtorpanását sokféleképpen lehet magyarázni. Lehet vizsgálni, hogy mennyire tűrte, támadta a hatalom a politikai oppozícióban levő Orfeót. Lehet elemezni az esztétikai és politikai viták nyomán a csoporttagjai között kialakult nézetkülönbségek szerepét. Az egyéni életsorsokban pedig ki-ki másképp élte meg és eleveníti fel utólag is a történteket. A volt orfeósok a bekövetkező változásokat más-más politikai és társadalmi utak mentén élték meg.
A kiállításon Bálványos Huba, Borbás István, Csomor Béla, Csomor László, Englert Judit, Eskulits Tamás, Fábry Péter, Forgách András, Forgács Péter, Illyés Márta, Kárpáti Anna, Kiss Mihály, Komjáthy Anna, Kovács István, Kovács Keve (János), Lóránt Zsuzsa, Németh Ilona, Raffay István, Stujber Zsuzsa, Szabó György, Szalma János, Szilágyi Anna, Szőke Szabolcs és Tóth Éva munkái láthatók.
bn
2012. január 9