Avantgárd tanúhegy


Bálint Endre: A bikahal jegyében, ojaj, kollázs, farost, 37 x 54 cm, 1973

Emlékek, írások – Képek és szobrok. Nem sok izgalmat ígérve így szól a 2B Galéria kiállításának kevéssé fantáziadús címe. A címhez hasonlóan a tárlat műfaja sem egyértelmű: csokorba gyűjtött képzőművészeti kritikák Román József művészeti író 90. születésnapjára vagy művészeti kiállítás a jubileum ürügyén? De hamar fény derül a koncepcióra: Román József személyiségének történeti aurája veszi körül a kiállított festményeket és szobrokat.
Románt sokan ismerhetik a heti- és napilapok olvasói közül (ÉS, Magyar Hírlap, Népszabadság, Népszava), főleg azok, akiknek szeme olykor a képzőművészeti kritikával foglalkozó hasábokra téved. Ha ismerik, akkor talán olvashatták egyik ars poeticáját: „Engedje meg az olvasó, hogy a szerző bevallja a művészettel kapcsolatos alapvető igényét: számára a művészi kifejezésmód a műfajtól függetlenül a művész átélt, megszenvedett, javarészt gyötrelmes életének szuggesztív közlése.” Világos beszéd. Nem az elefántcsonttoronyba zárkózott teoretikus szól, hanem a XX. századi ember, aki kortársként élte meg a totalitárius rendszereknek való kiszolgáltatottságot, az avantgárd és a modernizmus harcát, tündöklését és bukását. Élete kész regény a szocializmus és a művészet, a forradalom és a kétely koordináta-rendszerében. 1913-ban született egy ferencvárosi zsidó proletárcsaládban. Lázadó szakmunkástanulóként magával ragadta a marxizmus és az avantgárd: az illegális munkásmozgalom és Kassák Munka-köre. Az Egy ember életéból ihletet merítve becsavarogta Európát, volt tengerész a Földközi-tengeren, asztalosinas Párizsban, ült börtönben és körözték mint katonaszökevényt. A nácizmus elól Párizsba menekült, ahol a földalatti ellenállás tevékeny részeseként szerzett érdemeket. 1948-ban Rákosi hazahívta, de az ötvenes évek fojtogató légkörében ismét csak ellenségeket talált. A Kádár-éra végül meghozta számára a megállapodást: pár félreeső, nyugodt posztot a szocializmus kultúrfrontján. Végül rátalált a szellemi élet hiánygazdasága idején parlagon maradt két parcellára: a mitológiára és a modern művészetre.
Sorra kerültek ki tolla alól a sikerkönyvek mítoszokról, vallástörténetról, XX. századi művészekról. Kritikaírói vénája a kilencedik X-en túl sem hagyta cserben, mind a mai napig rendszeresen jelennek meg recenziói különböző folyóiratokban. A 2B Galéria kiállítása az elmúlt húsz év terméséból szemezget, műalkotásokhoz rendelve a szövegeket. Román József közérthetően, érzékenyen és személyesen közelíti meg a képzőművészetet, a „megszenvedett élet” nyomát és a rendületlen lázadást keresve az alkotásokban. Így látja meg Kassák nonfiguratív kompozícióiban – melyek ma formai-filozófiai kísérleteknek tűnnek – a „képekben megjelenő kortörténetet”, Konok Tamás szigorú geometriájában a rendben csalódott kételyt, Anna Margit derűsnek látszó műveiben pedig a ki nem mondott szenvedést. Román olyan, mint egy avantgárd tanúhegy, elkoptathatatlanul őrzi a modern művészet szellemiségét. A kérkedően ironikus és szenvtelenül professzionális posztmodern síkon széttekintve, távirati stilusban így jellemzi önmagát: „Örökké felkészületlen. Cél: az ismeretlen megismerése. Legnagyobb öröm a tanulás, új területek felfedezése.” Majd hozzáteszi az életvezetési maximát: „Kétely! Kérdezz!!!!!” (Megtekinthető március 20-ig.)

Rieder Gábor
2004. március