Apácától nyalókáig

Kakas

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja középpontba.

Tarajos barátunkhoz már az ősi civilizációkban is tapadtak mindenféle értelmezések, lehet például a fény, a gyógyítás jelképe, de akár a halál szimbóluma, bűnbak is. Templomtornyokon egyszere utal Jézus elárulására és feltámadására. És akkor még nem beszéltünk legendás harciasságáról, amiért a gallok címerállatává, Franciaország jelképépévé vált. A jelentések gazdagságát bővebben is kifejti a kiállításhoz kapcsolódó szöveg, de tévedés lenne azt hinni, hogy a nagyrészt kortárs műalkotások e szöveg illusztrációi lennének.

A legrégebbi tárgy 1800 körüli; a mozgatható szárnyú és ezüstlemezből készült (a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött) kakasról történészek sora sem tudta eldönteni, hogy mi volt a funkciója (dísztárgy? fűszertartó? pénzládika?).

A bizonytalanság, és az értelmezések rugalmassága Rácmolnár Sándor festményének témáját is jellemzi. Bunuel Las Hurdes (Föld kenyér nélkül, 1933) című dokumentumfilmjének megrázó hatását mintegy idézőjelbe teszik a fiktív megoldások (alvó gyermek, mint felravatalozott halott, szikláról leeső, de valójában a filmes hatás érdekében lelőtt kecske). Rácmolnár egy (fikción alapuló?) filmjelenetet, amelyben a férfivé érett fiúknak lovagolva kellett letépniük egy fáról lelógatott kakas fejét és egy valós dolgot (?), Bunuel azon szokását, hogy a vallásos közösséget azzal bosszantotta, hogy apácaruhát visel,  gyúr egybe. De akad valódi dokumentum-értékű megoldás is. Féner Tamás fotóművész vidéki házában/kertjében tavasszal megjelent egy kakas. A Köles névre keresztelt (és Féner felesége, Buda Márta által sűrűn fotózott) állat beköltözött a házba, befeküdt az ágyba („ide-oda kakált egyet, gondolom ez a bizalom jele”), és reggel fél hatkor pedig „vidáman üvöltözött, néprajzosok miért-miért nem, ezt kukorékolásnak mondják”), ráadásul véresre csipkedte a párosodásra kiszemelt tojók lábát. Az önkényes „házfoglalót” azóta sem tudták eltávolítani.

Van üvegre festett, négy nyelven leírt kakashang (kikeriki, cocorico, gü gü gü gü, ó-ó-o-o), és a kokárda szó etimológiájából kiinduló objekt is. A kokárda a francia coq (kakas), és a kakastaréj (cocarde) szavakra vezethető vissza. Szabó Eszter Ágnes egy francia (és kokárdás) szabadkőműves tisztikereszt parafrázisát készítette el; a színeitől megfosztott (fehér) tárgy közepén a világ eredetére vonatkozó dilemma (a tyúk vagy a tojás volt-e előbb) „feloldása”, egy aranytojás áll.

Böröcz András vázlatrajzokban közelített a tárgy felé (kakastoll, kakasviadal, felhúzza a pisztolya kakasát, tüzel-vizel), melynek eredménye a Duna két partjáról párbajozó kakastollas, szélkakason álló, egyszerre tüzelő és pisilő csendőrről készült kompozíció lett. Látunk festménybe ragasztott kakastollat is. Ádám Zoltán hátrányos helyzetű gyerekeket tanít, ők hozták a tollakat a művésznek (a vörösben úszó festménybe applikált, feltehetően Újszövetségi szöveget viszont már csak az tudja elolvasni, akinek sasszeme van.  

Ez is egy olyan rejtett szál, vagy történet, ami első látásra nem adja könnyen magát. És hasonlóan, ki tudja manapság, ki volt Bojár Iván (művészettörténész, kritikus, stb.), és miért festett 1954-ben az Európai Iskola szellemében két, kakast ábrázoló festményt is? Ki volt Farkas Aladár, aki 1968-ban a diáklázadás tiszteletére egy kakas-szobrot mintázott (a bronz szobor egyik példánya ma is Párizsban van), és miét készített erről fényképet Lucien Hervé? S milyen szokásra utalnak az 1910 körüli, a zsidó újévet üdvözlő, héber és német nyelvű, illetve kakast ábrázoló kártyák?

A sok kérdés mellett azért olykor átadhatjuk magunkat a puszta látvány élvezetének is: Rónai Éva Kendermagos című (2011), a tőle megszokottól elütő, mert nem gobelintechnikával készült, hanem festett képének, vagy Július Gyula  animációjának (Késhegyre menő küzdelem, 2021). A váltakozó képkockák alapját kések vagy fegyverek (illetve a főzés folyamatában alkalmazott háztartási eszközök) használat előtti, öntött műanyag csomagolásai adják. Erre vetülnek időről időre a vörös kakast formázó nyalókák, egy szintre „rántva” az élvezeti értéket, és az ehhez kapcsolódó ölés/evés motívumát.

Dékei Kriszta

2B Galéria, Budapest, Ráday utca 47. Nyitva: december 23-ig

https://magyarnarancs.hu/kritika/apacatol-nyalokaig-243986