A zene, amely úgy szól Auschwitzról, hogy nem arról szól

A 2B Galéria a magyarországi holokauszt 80. évfordulójára rendezett, Waldsee 1944 című, auschwitzi tábori levelezőlapokat bemutató kiállításához kapcsolódó koncertje különösen felkavaró, experimentális előadás volt.

„Ich bin glück, ich bin in Waldsee angekommen, und bin gesund.”

Erre az eseményre Böröcz László a vizuális alkotók mellett zeneszerzőket vont be a közös emlékezésbe. Az Auschwitzból küldött lapok mára alig olvasható soraiban sűrűsödő dráma, a lassan elporladó papíron felvillanó emberi tragédiák lettek az elkészülő új zeneművek ihletői.

Waldsee egy kitalált osztrák nyaralóhely, amit a nácik hátborzongató cinizmusa tett a lapok fiktív feladási helyévé. A foglyokkal az SS lágerszemélyzet leveleket íratott, amelyekkel az otthon maradt, még deportálásra váró rokonokat, ismerősöket kellett megnyugtatni azzal, hogy szerencsésen megérkeztek és jól érzik magukat.

„Azután elmaradtak a waldsee-i lapok is. Mivel már senki sem volt, aki írhatott volna.”

Az eredeti lapokból mára mindössze néhány maradt fenn, ezek ma múzeumok és levéltárak féltve őrzött dokumentumai. A soha meg nem válaszolt 1944-es auschwitzi levelezőlapok a felkért művészek közreműködésével képeslappá változtak.

A fennmaradt levelezőlapokból tudjuk, hogy a hatóságok felkínálták a címzetteknek a válaszadás lehetőségét, de a szöveg hosszúságát maximum 30 szóban határozták meg. Nem ismert, hogy ezek a válaszlevelek valaha is megérkeztek-e a lágerbe és ha igen, volt-e még bárki, aki elolvassa őket. A felkért zeneszerzők az 1944-es Waldsee lapok terjedelmét figyelembe véve erre az alkalomra készülő alkotásaikat 3 perc hosszúságban határozták meg.

A legkevésbé sem szokásosan megrázó koncert rövid darabjai a németek által diktált, Auschwitzból küldött levelezőlapokat használták inspirációs forrásnak. Ezt a nehéz feladatot a felkért művészek a legkülönbözőbb módokon oldották meg, mélyen felkavaró, megdöbbentő, innovatív etűdök születtek a tábori lapok szövegéhez.

Újszerű, meglepő megközelítések és kapcsolódások, disszonáns hangok és erős ellenpontok hegedűre és klarinétra.

Élettel teli, életigenlő klezmer hangzást, az Auschwitz utáni csakazértis élet dallamát töri meg váratlanul egy-egy ütemre a lassú, lírai mélység.

Az emberi fül számára már szinte alig hallható, inkább csak a véráramunkban dobogó, vonóval megszólaltatott vonat megdöbbentő zakatolása.

Az evilági pokolból érkező, segélykérő morze jelekké váló betűkkel a sablonszöveg zenévé transzformálódik.

Zongorára és írógépre írt darab, amely ugyanazt ismétli megállás nélkül, egyre szívbemarkolóbban és elviselhetetlenebbül, miközben az ember azt kívánja, legyen már vége. Ich bin glück, ich bin in Waldsee angekommen, und bin gesund. Újra és újra az őrületig. Boldog vagyok, megérkeztem Waldsee-be, és egészséges vagyok. És mintha németül még poétikusabban hangzana az ördögi üzenet, amely az akkor még ki tudja meddig Magyarországon lévő zsidóknak szól. Ez a dallamtalan dallam kitéphetetlenül megtapad az agyunkban.

Aztán végre tényleg vége lesz, próbálunk fellélegezni, a taps ad valamennyi felszabadulást, a zenészekkel együtt az elröppenő katarzis megélésére, amelyre annyira vágyunk, de ez csak pár pillanatig tartó időleges menekülés az elől, ami úgyis örökre velünk marad, és az idő előrehaladtával nemhogy jobban értenénk, de mindig egyre csak több megválaszolatlan kérdés visszhangzik a fejünkben.

Ez a megrázó koncert új szintre emelte az emlékezést, úgy szólaltatva meg és szólva arról, hogy egész másról szólt. Talán ez lehet az egyik leginkább megfoghatatlan művészet, a zene, a komponálás legigazabb értelme.

Köszönet az alkotóknak a különlegesen méltó tiszteletadásért.

Az elhangzott művek:

Bali János: Lager auf dem Feld
Balogh Máté: Tak – Nein – Tak
Bolcsó Bálint: Korlátozott lehetőségek
Csernovszky Márk: Am Waldsee
Dinyés Dániel: Die Reise eine Postkarte
Dobri Dániel: Képeslap valdzéből
Faragó Béla: Születésnapomra
Gryllus Samu: Lapok
Hollós Máté: Waldsee
Horváth Balázs: Üzenet
Horváth Márton Levente: Negyvennégy ütem
Kecskés D. Balázs: Postludium, No.18, f-moll
Matkó Tamás: Üzenet és Replika
Sáry Bánk: Waldsee 1944
Selmeczi György: Waldsee 2
Serei Zsolt: Waldsee
Szemző Tibor: Gesund angekomen
Szentpáli Roland: Waldsee postcards
Tihanyi László: Clausula No.11 – Waldsee
Tornyai Péter: Waldsee
Tóth Péter: Elveszett üzenet
Vajda Gergely: main Harts in Budapescht
Zombola Péter: Waldsee-töredék

Előadók:

Nagy Bernadett – mezzoszoprán
Kéringer László – tenor
Bujtor Balázs – hegedű
Bársony Péter – brácsa
Csalló Roland – klarinét
Futó Balázs – zongora
Dinyés Dániel – zongora

Rubin Eszter