A képeket nézve néha káprázni kezd a szemünk (Forrás: 2B Galéria)
Új tárlattal jelentkezett nemrégiben a Ráday utcai 2B Galéria =DIGIT=0010100011010111000101= címmel. A kiállítás, amelyen Barta Zsolt Péter, Drégely Imre, Haris László, Herendi Péter, Kemenesi Zsuzsa, Kerekes Gábor és Szilágyi Lenke alkotásai láthatók, a művészek alapkoncepciója szerint kísérlet a digitálizáció filozofikus megközelítésére. „Górcső alatt a valóság képeinek manipulációja, a komputer generálta vizualitás, a bitek esztétikai látványa, a pixelek halmazának szépsége, a komputer által létrehozható képmátrix és annak struktúrája” olvasható a kiállítás ajánlójában. A furcsa cím remélhetőleg nem csak az informatikusokat vonzza. A kiállítóterébe lépve ugyanis a látogató szemesül azzal, hogy nemcsak a kettes számrendszer átalakítása a célja a kiállításnak, hanem láthat tájképet és „aurafotót” is. A hőképeken kívül találunk „digitális” kavicsot, valamint számítógép generálta képeket.
Szilágyi Lenke hatalmas panorámafotói lógnak ki talán legjobban a sorból. Az alkotásokon trópusi utazók láthatók, mellettük kontrasztként egy fényszennyezettnek tűnő város képe. Valójában csak a 2006-os Ungarische Akzent egyik fényfestészeti kiállítását örökítette meg a művész Városi utazók címmel.
Drégely Imre alkotásai is érdekesek, aki egy vagy két apró, fekete-fehér fotó megsokszorozásával, elforgatásával hozta létre munkáit. Káprázik a szemünk a képeket nézve gyerekkorunk egyik kedvenc játéka, az a cső végére erősített prizma jut eszünkbe, amely megtörte, megsokszorozta a rajta keresztül látott tárgyakat, embereket.
Herendi Péter a mindennapok részleteit nagyította poszterméretűvé: makropontossággal szerepel cigarettacsikk, konzervdoboz és pernye a galéria falain.
Leginkább Kerekes Gábor munkái vonzzák a szemet, messziről úgy tűnik, mintha sok ezer hangya hemzsegne a vásznakon. Közelebbről azonban látjuk, hogy a fehér lapra nyomtatott, téglalap és háromszög alakú „tömbök” fekete jelsora valójában számok halmaza. Megjelenik a Fibonacci-struktúra, a Golden-ráció és a pí számítógép generálta számsora is, ötszázezer tizedessel.
A tárlat képei mind-mind kapcsolódnak a számítógép világához, de a virtuális valóság jelen van a pőre számsorokban és a tájképekben egyaránt, még akkor is, ha első ránézésre ezt nem is biztos, hogy gondolnánk. Az =DIGIT=0010100011010111000101= tárlat érdekes, már-már 22. századi próbálkozás a számsorokban meghatározható esztétikum kifejezésére. Már ha létezik ilyesmi.
Zalka Szilvia