Bruno Bettelheim óta tudjuk, a mesék- elsőként a Grimm testvérek meséi – rémisztő, horrorisztikus népi történetek, melyeknek sötét mélységű valóságalapját nem is oly nehéz kibányásznunk a történelem mélységes kútjából. Ugyanakkor a mese beavatás is a felnőtté válás vidám- keserű terméke.
A Grimm testvérek születésének 200. évfordulója így hát nemcsak egész Németországot, de a kultúra számos területét is megérintette. Az ünnepségek, megemlékezések sorába, – a magyar Goethe Intézet segítségével – a 2B Galéria is bekapcsolódott Grimm 200 c. kiállításával. Böröcz László galériavezető testvérpárokat-alkotó testvéreket- kért fel a téma feldolgozására. A művészek egy-egy kevésbé ismert Grimm mese alapján dolgozhattak közösen, vagy egymástól függetlenül.
Rácmolnár Sándor: Grimms Wald ( Jancsi és Juliska), 2013, akrill, fa, lakk, 18×30 cm
A kiállítók legtöbbje – különös módon- nem használta ki a ritka lehetőséget, hogy közös művet hozzon létre testvérével, inkább ugyan annak a mesének más és más parafrázisát alkotta meg. Így például a Molnár- Rácmolnár duó külön-külön, de a német „Heimatsbilderek” stílusában a giccs és ezotéria, a szürrealizmus és a keserű illusztráció kevercsét hozta létre, Rácmolnár Sándor trófeák fa talpazatára festett jelképszerű részleteket német idézetekkel. Testvére Molnár Ferenc a Jancsi és Juliska záró képének „szívfacsaró”- ám fenyegető jelenetének adta festői ábrázolását. A Wëchter fivérek közül Ákos az „Eltáncolt cipellők” utolsó mondataiból készített fekete-szürke falitáblát gótbetűk riasztó kalligráfiájával, míg testvére Dénes ugyanennek a mesének montázsszerű összefoglalását adta. Kállai András és Henrik a Három testvér mese szoborral, festménnyel és videóval történő illusztrálásával állított emléket csecsemőként elhunyt testvérüknek. Csató Kata és Máté videó installációban mutatta be összetartozását, ehhez ürügyül a Tizenkét fivér hangulatát felhasználva.
Wëchter Ákos: Terülj, terülj asztalkám – Never Ending Vanitas, 2003, c-print, 30×300 cm
A nemzetközi mezőnyt a német Christine és Irene Hohenbüchler textuális munkái képviselik. Angol és német nyelvű szövegmontázsaikon, szövegkonstrukcióikon a Grimm mesék (esetükben több mese kiemelt mondatai) a képpé vált szöveg erejével hatnak. Az Egyed testvérek (Anna és Péter) az egymásra másolt Egyszemke, Kétszemke, Háromszemke fotómontázzsal szerepelnek; és míg Roskó Bea a Hat hattyú arc-parafrázisait (egymásra vetülő, egymást ujjrázó fűzött papír képeit) mutatja be, Roskó Gábor mindkettőjük gyerekkori önmagát rajzolta meg meseillusztrációként.
A kiállítás egésze is egyfajta konceptműként értelmezhető csakúgy, mint az áttételesen a mesékre (aranyhalakra, testvérekre) utaló plakát.
A termekben látható munkák olyan félelmeket és élettanulságokat idéznek fel, amelyekről Bettelheim így ír könyvében A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című könyvében: ” A mese azt sugallja, hogy a boldog és tartalmas életet bárki elérheti – de csak akkor, ha nem futamodik meg a veszélyek elől. Mert az igazi identitáshoz csakis rajtuk keresztül vezet az út. Azt is ígéri, hogy ha valaki elindul ezen a kockázatos úton, a jóakaratú hatalmak megsegítik, és végül eléri célját. De arra is figyelmeztet, hogy a gyávákra és kishitűekre, sivár élet vár…”.
Sinkó István
Műértő 2013. március