Milyen Berlinben élni zsidóként 2023. október 7-e után? Milyen párhuzamok vannak a jelenlegi antiszemitizmusban Németországban és Magyarországon? Nehéz kérdéseket boncolgat az a művészeti és tudományos projekt, amelynek a csúcseseményét csütörtök este rendezik a 2B Galériában.
Berlinbe kivándorolt magyar újságírók és filmesek kezdeményezésére indult Az én Berlinem projekt, amely filmben, fotón és pódiumbeszélgetésen elemzi ugyanazt a témát, és rajzol sokrétegű portrét a német fővárosról és annak lakóiról.
Csütörtök este 6-kor a Ráday utcai 2B Galériában mutatják be a projekt keretében készült dokumentumfilmet Az én Berlinem – egy emlékező hely? címmel. Ahogy a film, úgy az aznap este nyíló fotókiállítás is a berlini zsidók közérzetének alakulását követi végig 2023. október 7., a Hamász Izrael elleni terrortámadása óta: a megélt fenyegetettséget, a megrendült bizalmat és a mindezek ellenére eltéphetetlen köteléket a városhoz.
Bócsi Krisztián/MeinBerlin
Sem a filmben, sem a fotókiállításon nem tűnnek fel arcok. A készítők nemcsak interjúalanyaik védelmében mondtak le arról, hogy beazonosítható módon mutassák be őket, hanem ez a művészeti koncepció egyik lényeges eleme is, amellyel arra inspirálják a nézőt, hogy elgondolkodjon láthatóságról és láthatatlanságról. A szereplők anonimitása ellenére a történetek mégis személyesek és megragadhatók. Néhány jellemző idézet a filmből:
„Berlin a kilencvenes években elég őrült hely volt. A klubok, az egész éjszakai élet… A világ minden tájáról érkeztek ide az emberek. Egyfajta felszabadult, új kezdeteket ígérő korszak volt.”
„Október 7. óta sok minden megváltozott. Többek között a biztonságérzetem, amely korábban adott volt Berlinben.”
„Sokat gondolkodtam azon, hogy részt vegyek-e ebben a filmben. Nem szeretném, ha az utcán felismernének. Kicsi a világ, Berlin meg pláne kicsi.”
„Úgy tűnik, a családom története megismétlődik. Az apámnak mennie kellett innen. A családomnak is mennie kellett. Aztán visszatértünk – és most úgy látszik, megint mennünk kell.”
„A lányomról csak a két legjobb barátnője tudja, hogy zsidó.”
„Nem tudom, hogy a rendőrség meg tud-e védeni engem.”
„Nagyon csalódott vagyok amiatt, hogy Németországban a politika csak szimbolikus szinten lép fel az antiszemitizmussal szemben.”
A filmvetítést pódiumbeszélgetés követi, ahol a tudomány, az oktatás és a művészet területéről érkező berlini és budapesti szakértők cserélnek eszmét a közönséget is bevonva. A pódium célja, hogy láthatóvá és megvitathatóvá tegye a párhuzamokat és eltéréseket a jelenkori antiszemitizmus érzékelésében és kezelésében Németországban és Magyarországon.
A projekt keretében a rendezvény másnapján, április 10-én tanártovábbképző workshopot is tart a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért civil oktatási szervezet. A képzés középpontjában a történelmi antiszemitizmus kontinuitása és jelenkori megnyilvánulási formái, a pedagógiai szempontból értékelhető reakciók, valamint az antiszemitizmus által érintettek perspektívái állnak – különös tekintettel az október 7-e utáni társadalmi fejleményekre.
Nyitókép: Bócsi Krisztián
https://hvg.hu/kultura/20260407_berlin-zsido-szemmel-film-es-kiallitas-2b-galeria