Macskakövek emlékeztetnek a pesti utcán a vészkorszak áldozataira
Németország után Magyarországon is útjára indul az „Emlékező macskakövek” nevű vállalkozás. Günter Demnig által macskakövekre épített réztáblákon az elhurcoltak utolsó lakhelye előtt helyezik el azt a rézzel borított követ, amely a hajdani tragédiára emlékeztet. Az első macskakövet péntek délután Rónai Béla állás nélküli tisztviselő egykori kapuja előtt, a Ráday u. 5. előtt helyezik el.
1943 és 1945 között zsidók és romák milliói tűntek el Európa városaiból és falvaiból – legtöbbször anélkül, hogy maradandó nyomot hagytak volna maguk után. A Stolpersteinek – ún. „botlató” kövek – ezeket a hiányzó nyomokat teszik ismét láthatóvá. A kölni művész, Günter Demnig által macskakövekre épített réztáblákon találkozhatunk a meggyilkolt személyek adataival. 2007 tavaszától a német-magyar együtt működéseket támogató Bipolarnak köszönhetően a művész magyarországi városokban és falvakban is lefekteti az első emlékező macskaköveket.
A réztáblákba az elhurcoltak nevét, születésének és deportációjának időpontját, valamint meggyilkolásának helyszínét vésik rá. A macskakőre emlékeztető művet az áldozat utolsó szabadon választott lakhelyének bejárata előtt a járdába illesztik. Mára mintegy kilencezer ház bejárata előtt „botolhatnak” a német városok és falvak lakói a környékükről elhurcolt szomszédok személyes történetébe. Demnig munkái a nácizmus alatt megsemmisítésre kijelölt összes áldozatcsoportra emlékeztetnek: zsidókra, romákra, politikai áldozatokra, kommunistákra, szociáldemokratákra, üldözött keresztényekre, az eutanáziaprogram áldozataira, Jehova tanúira és homoszexuálisokra.
Az emlékező macskakövek kézzelfoghatóvá teszik a deportáltak eltűnt nyomait, láthatóvá teszik a hiányt ott, ahol erre a legkevésbé vagyunk felkészülve: saját mindennapjainkban, saját utcánkban, házunk előtt, a kedvenc kebabos bejáratánál, tehát közvetlen környezetünkben – mondta Berger Ágnes, a projekt magyarországi vezetője.
Ezek a macskakövek nem sírkövek, hanem elgondolkodtató mementók. Az áldozatokra való emlékezés így plasztikussá, testközelivé és elsősorban nyilvánossá válik. Az emlékező macskakövek mérete, elhelyezése és tartalma is egyszerre szerény és feltűnő, hiszen ahhoz vagyunk szokva, hogy házak falán elhelyezett méretes emléktáblákkal emlékezzünk fontos és híres emberekre. Az utcán sietve legtöbbször azonban inkább lefelé, az aszfaltra szegezzük tekintetünket, mintsem a házfalakat pásztáznánk, így az apró, közemberek sorsára emlékeztető macskakövek végül sokszor szembeötlőbbek, mint a hagyományos emléktáblák – fejtegette egyik írásában Berger Ágnes. A Népszavának azt is elárulta, hogy az eredeti elképzelések szerint a földön fekvő kövek a lépéseink által csiszolódnak. A németországi tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy a járókelők ahol csak tehetik, kikerülik őket, mert sírkövekre emlékeztetik őket. Günter Demnig az utóbbi években gyakorlatilag szünet nélkül járja az országot, és saját kezűleg helyezi el a betonblokkokra helyezett réztáblácskákat.
A Stolpersteine projekt a kezdetektől fogva állami támogatás nélkül, teljes egészében az elkötelezett polgárok munkájából él. Eddig 139 helyen valósult meg, mintegy kilencezer macskakővel, elsősorban Németországban. Egy-egy kő elhelyezését adományokból finanszírozzák. Egy emlékező macskakő elhelyezése Németországban 95 euróba – 25 000 forintba – kerül. Minden kő költségét egy-egy patrónus fedezi, főleg privát személyek vagy egyesületek. Az anyagi háttér biztosítása után helyi önkéntesek – sokszor fiatalok, iskolások – segítenek a szervezésben, kutatják fel az áldozatok pontos adatait, elhurcolásuk történetét, keresik fel a világ minden táján élő hozzátartozókat.
Népszava-információ
2007. április 25.