Héber betűk címmel nyílt meg a napokban Uri Asaf tárlata a Ráday utcai 2B Galériában, ahol ma délután maga az alkotó, valamint a kiállítást megnyitó Csáki Márton tart tárlatvezetést. Uri Asaf szellemi-filozofikus értelemben több rétegű, a héber írásjegyeken alapuló, ám azokat továbbgondoló absztrakt festményeit a héber írásbeliség szentsége, a Tóra örök tanítása, az évezredes zsidó hagyomány inspirálta.
– Míg más festők a fényt próbálják megfesteni, Uri Asaf a jelentéssel teli űrt, a teremtő gesztust, a létesülés örök pillanatát, újra és újra azt bizonyítva, hogy a bibliai teremtés nem egyetlen esemény volt, hanem életünk minden momemuntában megismétlődik. Amint azt tőle, a műtermében eltöltött órák során tanultam, a Tórában egyidejűség uralkodik, nincs benne előtte és utána, mindezek fényében nevezhetem Uri Asaf művészetét egzisztencialistának, de fesztelenül mondhatom zsidó festészetnek is. Olyan művészet az övé, amely a Tóra szelleméhez kapcsolódva mond valamit arról, amit Kierkegaard nyomán a létezés komolyságának nevezhetünk – mondta Csáki Márton a 2B Galériában napokban megnyílt, Héber betűk című tárlat megnyitóján.
A megnyitó pillanatai, jobbról Uri Asaf, balról Böröcz László, a galéria vezetője, középen Csáki Márton
Uri Asaf szellemi-filozofikus értelemben több rétegű, a héber írásjegyeken alapuló, ám azokat továbbgondoló, absztrakt festményeit a héber írásbeliség szentsége, a Tóra örök tanítása és az évezredes zsidó hagyomány inspirálta – joggal mondhatta hát Csáki Márton, hogy a kézt, amely e képeket festette, felsőbb erő mozgatta…
– Szüntelenül, a misna szó értelméhez hűen, folyamatosan ismételnünk kell a teremtés, a Tóra, azaz a törvény szavait, máskülönben állhatatlanságunk, földhözragadtságunk, mohóságunk és kétkedésünk arra hajlamosítana bennünket, hogy újfent leboroljunk az aranyborjú előtt. Nem véletlen hát, hogy képalkotás és bálványimádás szorosan összefonódott a Misna néven ismert szövegkorpuszt megalkotó bölcsek tudatában, még akkor is, ha ők és híveik számos, iróniától sem mentes kommentárt fogalmaztak meg – fogalmazott Csáki Márton azt a kérdést boncolgatva, hogy a képi ábrázolással szemben miért az írásbeliség vált a zsidóság egyik attribútumává.
– Hogyan tehetjük láthatóvá a legkevésbé sem profán módon a legszédítőbb absztrakciót, az absztrahálás szellemét? A zsoltárokat is leíró betűk révén, ilyenformán tehát az írás is képalkotás, a láthatatlan láttatása – fogalmazott.
Mint mondta, a második mózesi törvényből eredő, a hagyományos képi ábrázolással szembeni bizalmatlanság vezetett oda, hogy az írás, az írásbeliség vált a zsidóság egyfajta attribútumává, olyannyira, hogy csak a legszentebb szövegek részesülhettek a formába öntés kegyelmében: mindenekelőtt a Tóra, majd az évszázadok során törvényerőre emelkedett Misna. Megnyitó beszédét izgalmas és meghökkentő fikcióval zárta:
– Meggyőződésem, hogy ha itt most megjelenne a régóta várt Elijahu próféta, eszébe sem jutna darabokra zúzni a falakon függő képeket, hanem talán megrendülten ismerne rá arra, amit egykor csak hallhatott.
Kácsor Zsolt