Érzelmes tárgyszerűség

Kárász Judit fotói a Bauhaus 100 program keretében a 2B Galériában láthatóak 2019 december 23-ig

“Kárász Judit nem tartozott az ismertségre vágyó- s egyben elismert-magyar szociofotósok közé. Életének 65 éve alatt azonban megélte mindazt, amit a magyar progresszív értelmiség átélhetett az európai és magyar történelem viharaiban. Szegedről indult pályája, 1930-ban, érettségi után már a Dessaui Bauhaus növendéke. Egy évvel később Párizsba megy fényképezést tanulni. Berlinben egy fotós ügynökségnél is dolgozik, majd újra visszatér a Bauhausba. Itt fotózást és szövést tanul. Nyaranta a Szeged környéki tanyákon szociofotográfiai túrákat tesz, tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti kollégiumának. A náci előretörés és a Bauhaus ellehetetlenülése miatt Dániába költözik. Szövésből tartja fent magát és közben dokumentarista fényképeket készít. 1949-ben tér haza, erősen baloldali kötődésű értelmiségiként nagy várakozásokkal az új rendszer irányában, melyet súlyos emberi, érzelmi csalódások követnek. Szakmailag szinte ellehetetlenül, végül tárgyfotósként, múzeumi fotósként dolgozik az Iparművészeti Múzeumban, szinte haláláig. Szociofotós múltjának emlékei egy-egy -még életében megrendezett kiállításon, majd halála után néhány külföldi (Koppenhága) és hazai tárlaton, emlékkiállításon jelennek meg. 2012-ben életműtárlata és emléktábla avatása volt Szegeden, szülővárosában.

Kárász a hazai fotóművészeten a korai időket leszámítva tehát nem játszott komoly szerepet. Szakmai -emberi kapcsolatai néhány kollégával voltak erősek, így Kálmán Kata és Reismann Mariann fotóművészekkel, velük próbálta fenntartani az egykor tanult és gyakorolt új fotós nyelv eszméit.

Látásmódja, – s ezt a Szabó Magdolna kurátori munkája nyomán létrejött mostani kiállítás is bizonyítja – egy érzékeny látásmódú, a konstruktivista fotózásban járatos, dokumentarista -szociofotóst mutatnak. A 2B Galériában kiállított anyag a korábban alig látott, az utóbbi években előkerült negatívok alapján nagyított felvételekből áll. A művek keletkezése az 1930 és 40 között időkre tehető. A képek egy része németországi életképek; piac, boltos nő, biciklitároló, vagy épp a Kölni dóm,a dániai évtized emlékeiből pedig halászok, kikötők fürdőző gyermekek idilli képei bukkannak elő. Ám az átlós szerkezet, a gyakran felülnézeti kompozíció sejteti, mit is tanult, mit ismert meg a fotózás akkoriban robbanásszerű technikai -komponálási – látásmódbeli változásaiból Kárász. A most látható anyag mozgalmas képei, a dekomponáltság tudatossága, vagy a szerkezet keresése megidézi Kárász Judit törekvéseit a fotózás megújításában és egyben tisztelgés is a Bauhaus pedagógia előtt is.

Sinkó István
2019. december