Válogatás a Pán-Mezei gyűjteményből
Apám, Mezei – írói nevén Pán Imre már egészen fiatalon érdeklődött a képzőművészet iránt, ebben Kassákkal való megismerkedése a húszas években, nyilván fontos szerepet játszott, mint ahogy abban is, hogy mindig a kortárs művészet érdekelte a legjobban. A grafikai gyűjtemény kezdetei tehát már a harmincas évek elejére nyúlnak vissza. Az volt a meggyőződése, hogy a legjobb művészektől kell vásárolni, de mivel sok pénze sosem volt, nem gyengébb művészektől vett festményeket, hanem a legjobb kortársaktól grafikát. (Külföldön a grafika sokszorosított művet jelent, nálunk ezen kívül minden mást is, ami egyedi és papírra készült, tehát a rajz, akvarell, tempera, stb.)
1945-ben az Európai Iskola egyik alapítója és fő mozgatója lett. A sztálini diktatúra évei alatt festő barátaival a szoros kapcsolat megmaradt, nyilvános szereplésről szó sem lehetett. A forradalom után 1957-ben elhagyta Magyarországot, de Párizsban ott folytatta, ahol itt abbahagyta, kiállításokat rendezett, kiadványokat írt és szerkesztett, az irodalom és képzőművészet egyformán érdekelte.
A gyűjtést itthon azóta én folytatom, engem is a kortársak érdekelnek elsősorban. Meggyőződésem, hogy a magyar képzőművészet soha nem volt gazdagabb, jobb, mint napjainkban. A külföldi művészek munkái apámtól, Párizsból származnak.
Mezei Gábor
My father, Imre Mezei – who was also known by his pen name of Imre Pán – was interested in the arts from his earliest years. This interest was spurred by his acquaintance with Lajos Kassák in the ‘20s as well as his natural interest in modern. Thus, the beginnings of the graphic art collection reach back to the early ’30s. My father was convinced that he should acquire works from the best artists. However, since he was short of cash, he didn’t buy oil paintings from second rate artists, but graphic art from the best of his contemporaries. (Abroad, graphic art refers to reproduced works; here at home, it also designates everything that is one of a kind and was made on paper, i.e., drawings, water color, tempera, etc.)
In 1945 he became a founding member and the mainspring of the European School. During the years of Stalinist dictatorship, he kept his close ties to his painter friends, though the public exhibition of his works was out of the question. In 1957, the year following the revolution, he left Hungary, but continued in Paris where he had left off – he organized exhibitions, wrote and edited works on the arts, and continued his interest in literature and the fine arts.
Since then, I have been enhancing the collection here at home and, just like my father, I am also primarily interested in modern art. It is my conviction that Hungarian art has never been better or richer than it is now. The works of foreign artist are from my father and from Paris.
Gábor Mezei
Művészek / Artists: Anna Margit, Ámos Imre, Barta Lajos, Bene Géza, Bálint Endre, Bán Béla, Bohacsek Ede, Bokros Birman Dezső, Bortnyik Sándor, Christine Boumeester, Bukta Imre, Corneille, Deim Pál, Sonia Delaunay, Luzio Del Pezzo, Jacques Doucet, Max Ernst, Fehér László, Georges Foissy, Földi Péter, Gadányi Jenő, Gerzson Pál, Marc Giai-Miniet, Gross Bettelheim Jolán, Gyarmathy Tihamér, Hauswirth Magda, Marcel Jean, Kassák Lajos, El Kazovszkij, Kádár Béla, Korniss Dezső, Lakner László, Lossonczy Tamás, Makovecz Imre, André Marfaing, Marosán Gyula, Márffy Ödön, Mattis Teutsch János, Mednyánszky László, Mezei Árpád, Mezei Gábor, Joan Miro, Nagy Sándor, Aurelie Nemours, Pán Imre, Perlrott Csaba Vilmos, Pablo Picasso, Regős István, Rozsda Endre, Jean Rustin, Ruttkay György, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Tábor, Tóth Menyhért, Léon Tutundjian, Vajda Júlia, Vajda Lajos, Victor Vasarely, Jacques Villon, Zemplényi Magda
