Niran Judit és Kósa Gergely kiállítása
(אור נסתר / אור גנוז, Or nisztár / Or gánuz)
„Próbáltam összekötni az ornamens és a fény együtteséből keletkező káprázatot. Itt nálunk a Bulcsú utcai bérház (egykori csillagos ház) negyedik emeletén. A gesztus kiindulópontja a gang tisztítására végzett mozdulatok – a felmosás folyamata volt, amelyet irányok, folyások, mértékek, súlypontok határoztak meg. Lenyűgözött a zománclap faktúráiban visszatükröződő mintás járólapok véletlenszerű kinetikája, a gang mélysötét, kajla vonalai. A víz, pontosabban a tükröződés kibontotta a gang immanens lépcsőzetes látószögét. A gesztus (vízfröcskölés) pillanatában a vízmolekulák apró, ovális formákra oszlottak szét. A kialakult csoportozatokba rendeződő cseppformák pár perc alatt már el is tűntek, akár csak a ház gondterhelt története.”
Kósa Gergely
„Mikor e kiállítás fényképeit készítettem, a mesterséges felületek (a fényképek) anyagából előbukkanó rejtett fények szinte eksztatikus örömet váltottak ki belőlem. Semmi nem igazi, gondoltam, ezek mindössze digitális jelek, papír és festék. Mégis, a fényképezés folyamata mintha titok felfedezése lett volna. Mintha a blende kattanásával a fény mögött rejtőző titokhoz jutna közelebb az ember – a titokhoz, amelyet igazán sosem fejthet meg.
A kiállításhoz címet keresve, rögtön a Zohárra gondoltam. Azonban amikor olvasni kezdtem ezt a fantasztikus könyvet, rádöbbentem, mennyivel mélyebbek és titokzatosabbak e szövegek annál, amit fényképekkel létrehoztam. Még most is, ahogy ezt írom, úgy érzem, nem “rendes dolog”, nem tisztességes és helyénvaló e titokzatos szövegeket fényképeim hétköznapi “művészetével” társítani.
De a társítás már megtörtént: a fejemben, képzeletemben, az álmaimban, és másfelől viszont az sem volna “rendes dolog”, ha nem adnám tovább ezt az élményt.
Íme. Az alábbi a kontextusukból kiragadott szövegek a legjobb esetben is csak sejtetik a Zohárban rejlő fantáziát, költői invenciót és misztikát. A misztikus gondolkodás természeténél fogva e fordítások csak halvány megközelítései az eredeti gondolatnak.”
Niran Judit
“I tried to connect the dazzling mirage created by the meeting of ornament and light. It was here, on the fourth floor of our apartment building on Bulcsú Street, in a house that was once a yellow-star house. The starting point of the gesture was the movement intended to clean the corridor — the movement of the washing of the tiles that was determined by directions, currents, stretches, and gravities. I was mesmerized by the deep dark curves and loops of the corridor, and by the accidental kinetics of the patterned tiles as they reflected in the facture of the enamel plates. The water, or to be exact, the reflection, disclosed an immanent cascading perspective. At the moment of the gesture (of the sprinkling of the water) the water split up into tiny, oval forms. The constellations formed by the water drops disappeared within a few minutes – like the troubled and sad history of the building.”
Gergely Kósa
“When I worked on the pictures for this exhibition, I was overcome by almost ecstatic joy as I perceived some secret light emanating from entirely artificial surfaces — the photographs. Nothing is real, I thought, all this amounts to nothing: digital signs, paper, paint, dye. And still: it seemed as if the process of photographing would have been a journey toward a secret. It was as if each click and clink of the shutter would have taken one closer to the place where the secret hides – the secret that one can never grasp.
When I was looking for a title for this exhibition, I immediately thought of the Zohar. But when I began reading this fantastic book again, I realized how far my photographic creations were from the mystery of that text.
Even now, as I write this, I feel that it is not proper to connect the everyday artistry of my photographs with this deep and impenetrable writing. But the two are already bound in my mind, my images and dreams, and it would not be fair not to transmit this awareness, or perhaps: sensation.”
Judit Niran
