családok VI.
Kiállítók: Pinczehelyi Sándor és Pinczehelyi András
a kiállítást megnyitja: Kulka János színművész
A 2B Galéria korábbi bemutatói között fontos helyet töltött be a magyar művészcsaládok bemutatása. 2009 januárjában egy pécsi család művészeinek alkotásai kerülnek a közönség elé.
Pinczehelyi Sándor annak a hetvenes években indult generációnak jeles képviselője, akinek munkássága Európában az ismertek közé tartozik. Azt vizsgálta, hogy a köznapi gyakorlatban megkopott, elhasználódott és többnyire már jelentésüket veszített kelet-európai jelképek – sarló, kalapács, utcakő, nemzeti színek – megőriztek-e valamit eredeti jelentésükből, illetve, hogy megteremthető-e olyan szituáció, amelyben visszanyerik értelműket? Művei meggyőzően mutatták kutatásainak eredményét, azt a lehetőséget, hogy a szimbólumok üres formák helyett eleven és érzékletes valóság- darabokként újrateremthetők, gazdag érzelmi-emlékezeti tartományaik visszahódítása révén nyerhetnek új kifejezőerőt. A mostani kiállításon szerepel a híres 1973-as Sarló-kalapácsos önarcképe – melyet Dieter Honisch az akkori Kelet-Európa ikonjának nevezett – és annak párjaként a mű 2002-es változata, ahol a két eszköz „már elszállt, semmivé vált”. A közben eltelt majdnem 30 év mindenki számára tanulságos… Másik nagyméretű vászonra készült printjének két fázisa között 35 esztendő van. A két kép az idő, a változás nyomait ábrázolja, gesztusaik önvizsgálatra buzdítanak. Néhány festménye és a pécsi Zsolnay kerámiagyárban készült tárgya ugyanazokat a bukolikus motívumokat hozza közel a látogatóhoz, amelyekkel az utóbbi években foglalkozik.
Fia, az 1982-es születésű Pinczehelyi András annak a fiatal magyar festőnemzedéknek a tagja, akik a szakma elsajátítása után igyekeznek hamar megtalálni a saját gondolataiknak a legmegfelelőbb formát. Minden témához biztos kézzel nyúlnak, festményein látszólag össze nem illő dolgokat helyez egymás mellé, ezzel egy sajátos gondolatsort indukál a nézőben. Számára nagyon fontos a történés, a mesélés, a narráció, igyekszik mindennek megtalálni a helyét, de ugyanakkor az alkotás során kitüntetett szerepet szán a spontaneitásnak. A nagyméretű vásznakon szereplő motívumok, események, figurák összefüggései nem szokásos megmutatásukkal dolgozzák fel az élményeket, tapasztalatokat és vonnak le általános és egyéni tanulságokat. A fiatal festő szeretné képein rögzíteni azokat a jeleket, tárgyakat, eszközöket, amelyek a mindennapjainkban jelen vannak. Ennek egy beszédes megjelenítése a női táskák tartalma, amelyek sok mindent elmondanak tulajdonosáról. Öt festmény készült különböző életkorú és nemzetiségű hölgy kézitáskájának tartalmáról. Kalandos képnézésre szólítják fel a nézőt.
