Fábri Ferenc könyvének bemutatója.
A szerzővel Borgos Anna pszichológus beszélget.
Szüleim 1944-es levelezését anyám haláláig őrizte. Apám leveleit és saját írásait kincsként mentette, vitte magával a budapesti ostrom szörnyűségein keresztül egyik „védett házból” a másikba, majd haza, szétbombázott lakásunkba. A megmaradt anyag 172 darabból áll. A gyűjtemény zöme apám 1944. május 17-i bevonulása utáni levelezése anyámmal. A Jászberényben, Kecskeméten, Nagykátán, Szolnokon és Budapesten letöltött munkaszolgálat után végül Fertőrákoson halt meg 1945. március 5-én. Szüleim levelei és családom más tagjaitól származó írások, dokumentumok alkotják a Syllabux Kiadónál Levelek 1944-ből címmel az idei Könyvhétre megjelent kötet gerincét. A dokumentumok felölelik a hétköznapi élet kis ügyeit, a világpolitika elemzését, a hazai helyzetet, a front állását, a cenzúra miatt időnként rejtjeles formában. Apám Solvejgjének nevezte anyámat, aki naponta több levelet, levlapot, üzenetet is írt távollévő férjének. És csak várt… várt…
Fábri Ferenc
All her life my mother kept her correspondence with my father. She saved his writings and her own as a treasure, carried them with her throughout the awful siege of Budapest from one „protected house” to the other then home to our bombed apartment. The material that remained consists of 172 items. Most of it is the correspondence of my parents between after his being drafted into forced labor in May 17 1944. After having served in Jászberény, Kecskemét, Nagykáta, Szolnok and Budapest he died in Fertőrákos March 5, 1945. The letters from my parents and documents from other family members — are the bulk of this volume and was published by Syllabux Publishers under the title Letters from 1944. The book appeared for this year’s Bookweek Festival. The documents are proof of little affairs of everyday life, analysis of world politics, the situation in our home country, the movements of the front in some cases in cryptic form due to censorship. My father called my mother his Solveyg who every day wrote many letters, postcards and messages to her faraway husband. And waited… just waited.
Ferenc Fábri
