LÁTHATATLAN ARC / INVISIBLE FACE

A kiállítás a 2B Galéria és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár közös kiállítása

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár szándéka, hogy élő, folyamatos kapcsolatot ápoljon a budapesti rokon intézményekkel, azokban időről időre megmutathassa gyűjteménye egy-egy részét. Ilyen együttműködés jött létre a múzeum és a 2B Galéria között, amelynek első állomásaként bemutattuk a Csillag a házon – csillag a kabáton című kiállítást. Ezt a sort folytatta a Szemtanúk. Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből című válogatás, amelyet most harmadik állomásként a Láthatatlan arc című tárlat követ.

LÁTHATATLAN ARC

Portrétípusok és nem tipikus portrék

megnyitó 2022.10.06 18h

a kiállítást megnyitja: Turi Tímea, költő

kurátor: Farkas Zsófia

Az elmúlt időszak kiemelte arcunk fontosságát, akár maszkban voltunk, akár a képernyő előtt. Személyes jelenlétünk értéke is megváltozott. Megfigyelhettük, mennyire különbözik az a kép, amelyet a számítógép kameráján keresztül látunk önmagunkról − a környezetünkkel kommunikáló, eleven személyiségünk képe – a tükörben megfigyelt arcunkétól. Vajon mi hozzuk létre vonásainkat, vagy valaki más konstruálja meg számunkra/helyettünk azokat? Abban a pillanatban születik-e meg az arcunk, amikor valaki más tekintetével találkozik a tekintetünk, vagy belső önképünk határozza meg személyiségünk lényegét?

Az arc megjelenítésének írásbeliség előtti történetében, a portré „őstörténetében” születtek meg az ősi, ceremoniális maszkok, melyek a szellemek és a holtak számára egyfajta kölcsöntestként szolgáltak, és viselőjük tekintete, az eleven szempár „keltette életre” őket. Az újkori, táblaképen megfestett portré jellegzetessége, hogy nem ábrázolja az arc, az adott személy egészét, mindig csupán egy adott – az időfolyamból kiragadott, ezért a változó mimika nélküli – pillanatot rögzít, illetve reprezentálja, hogy milyen szerepben kíván megjelenni az adott személy. A portré, legyen az önarckép vagy egy halotti maszk, voltaképp láthatatlanná teszi az élő arcot: az ábrázolt személy arca minden esetben egy szubjektív, valaki más szemén átszűrődő lenyomat lesz.

A portré műfajának fontosságát növelte, hogy a jelentős személyiségek emlékét akarták megőrizni általa – ezzel azt üzenve, hogy az illető halandó: „képpé váltam, tehát meghaltam”, csakúgy, mint a fotó, amely a pillanat elmúltát jelzi. A portrék megfejtéséhez tehát az alkotó sokrétű intenciója után kell erednünk, hogy felgöngyölítsük, milyen jelentésrétegekkel kívánta felruházni az ábrázolt személy arcát.

A kiállítás a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményének arcképeiből válogatva, egy-egy jellegzetes portrétípus bemutatásával próbálja megközelíteni a fenti kérdéseket. A tárlat a zsidó vallás emberábrázolási tilalmával indul, és a zsidóság önképének valláshoz és hagyományhoz kötődő kifejezésével folytatódik. Ezeket a műveket huszadik századi művészönarcképek követik: e portrékról asszimilálódott, polgári külsőt mutató, modernizmust kereső, öntudatos művész tekint ránk, és az arcképek gyakran beemelik terükbe a festő műtermét is. A képek harmadik csoportja női alkotók rejtélyes önarcképeinek segítségével mutatja be az arc elrejtésének lehetőségeit: elidegenedett önképpel, álarcokkal, szerepekkel vagy az arc sematizálásával. Az utolsó szekcióban egy kevéssé látható műfajjal, a halotti maszkkal találkozhatunk. Az arcábrázolás legősibb változatának, a maszknak olyan típusa ez, amely egyrészt a halott élethű arcvonásainak rögzítésére törekszik, másrészt egy örök eszményképben akarja megragadni az elhunyt karakterét.

Kiket reprezentálnak, milyen énképet közvetítenek ezek a művek az egyénekről és a közösségről? A portré kimeríthetetlen témáját a Láthatatlan arc című kiállítás abból a szempontból kívánja megközelíteni, hogy a művek miképpen jelenítik meg a zsidó identitás hagyományait, feszültségeit, sokrétűségét, vagy éppen az identitás hiányát.

A kiállításon szereplő művészek: Aba-Novák Vilmos, Anna Margit, Bálint Endre, Bihari Sándor, Bokros Birman Dezső, Csabai Ékes Lajos, Diener Dénes Rudolf, Erdei Viktor, Földes Lenke, Gedő Lipót, Gera Éva, Gombos Lilly, Gráber Margit, Herman Lipót, Kádár Béla, Kaufmann Izidor, Kornitzer Béla, E. M. Lilien, Abel Pann, Perlmutter Izsák, Perlott Csaba Vilmos, Róna József, Sajó Edit, Scheiber Hugó, Szentgyörgyi István, Tihanyi Lajos, Vörös Géza, Zádor István

Opening: October 6, 18:00

opening speech by Timea Turi poet

curated by Zsófia Farkas

Available: from October 7 to November 23, from Monday to Friday, 14:00 to 18:00

INVISIBLE FACE

Portrait types and non-typical portraits

Recent times have highlighted the importance of our face, whether we are wearing a mask or in front of a screen. The value of our personal presence has also changed. We have observed how different the image we see of ourselves through the computer camera – the image of our animate personality communicating with the environment – is from the image of our face reflected in the mirror. Do we create our features or does someone else construct them for us? Is our face created the moment our gaze meets someone else’s, or does our inner self-image define the essence of our personality?

The exhibition tries to approach the above questions by presenting a selection of portraits from the collection of the Hungarian Jewish Museum and Archives, each of which is typical of a particular type of portrait. The exhibition begins with the Jewish religion’s prohibition of portraying people and continues with the expression of the Jewish self-image in relation to religion and tradition. These works are followed by self-portraits by twentieth-century artists: these portraits show an assimilated, bourgeois-looking, self-conscious artist in search of modernity, and often include the painter’s studio. The third group of images shows the possibilities of concealing the face through enigmatic self-portraits by female artists: alienated self-portraits, masks, roles or the schematization of the face. The final section will introduce a less visible genre, the death mask. This is the oldest form of facial representation, the mask, which seeks both to capture the lifelike features of the dead and to capture the character of the deceased in an eternal ideal.

Who do these works represent, what kind of self-image do they convey about individuals and communities? The inexhaustible theme of the portrait, the exhibition Invisible Face seeks to approach the invisible face from the perspective of how the works represent the traditions, tensions, complexities of Jewish identity, or the absence thereof.

Artists featured in the exhibition: Vilmos Aba-Novák, Margit Anna, Endre Bálint, Sándor Bihari, Dezső Bokros Birman, Lajos Csabai Ékes. Dénes Rudolf Diener, Viktor Erdei, Lenke Földes, Lipót Gedő, Éva Gera, Lilly Gombos, Margit Gráber, Lipót Herman, Béla Kádár, Izidor Kaufmann, Béla Kornitzer, E. M. Lilien, Abel Pann, Izsák Perlmutter, Csaba Vilmos Perlott, József Róna, Edit Sajó, Hugó Scheiber, István Szentgyörgyi, Lajos Tihanyi, Géza Vörös, István Zádor